lennék én szoknyád, cipőd,
inged, kesztyűd, keszkenőd,
hogy óvjál, oltalmazzalak,
hogy igazgass és simogass,

ugatja magányom kutya,
éjfél után járok haza,
egyedül akár az égben,
szállásomig árokszélen,

mert te sem vagy énmellettem,
nem kell magamat védelmeznem,
szükségtelen a félelem,
bátorságomat szégyellem,

mindegy, besötétedett terek,
álomba ütött, álomba csókolt fejek,
mit csinálok, hova zuhanok,
nélküled meg is halhatok.