Vulkán-ereszbe bújtatott.
Jövőbe ásva vár,
mert én is hozzá tartozom,
akár a cinkepár.

Csak az énekest bírja el:
legyek tapintatos
jós, aki jóra ingerel,
miként a március.

Messze vagyok, messzebb a nap,
mégis erős delejt
kerítünk rá, gyöngysugaras
bicskámtól megered.

Beleoltom emlékemet,
sehonnai vadóc.
Pirhólyagosnak tartsa meg,
ki emberforma volt.