abban is amit horgas
csöndjével megfogalmaz,
mintha belsőm vizslatnám,
ha röntgenorvos vizsgál:

ismerős ismeretlen
szerveim mélyén lelkem
szorong akárha borda-
siralomházban volna,

hiszen már annyit vétek
magam ellen, önélet-
rajzomat gyomrom írja
latinul a papírra,

oly esendő a lelkem,
pusztítható, egyetlen
lélegzetemre bízva
lüktet, akár a Puszta,

marék-szív, kapanyél-csont,
eke-gerinc, tüdő-lomb
ring-ráng, hasonlóképpen
országom röntgenképem,

amit Illyés mutat be
éppen Karácsony este
jövőbe hunyorgóan
a televízióban.