Morzsája hull a nyárnak
mintha lerázták volna
uzsonna után a tarka
asztalterítőt

És elborong a fákon
a jóllakott kísértet
talán szundít is egyet
vagy éppen rápipál

Minden csak valahonnan
és minden semmi végett
ahogy nyúlok az első
sárga levél után

s beledobom a posta-
ládás reménytilosba