ZEMPLÉNI Árpád; (Tállya, 1865. június 11.– Budapest, 1919. október 13.): költő, műfordító. A Zemplén megyei Tállyán született, kisnemesi családban. Sárospataki kollégiumban és Debrecenben járt középiskolába, majd a Budapesti Egyetemen filozófiát hallgatott. Kezdetben hagyományos verseket írt (Költeményei, 1981; Új versek, 1897; Válogatott költemények, 1898). 1899-ben megjelent elbeszéléskötete (Kis emberek) aprólékos lélektani írásokat tartalmaz, rokonságot mutat a naturalistákkal. Sokat foglalkozott Vajda János életművével, ebben a Nyugat előfutárának is tekinthető. 1901-ben megjelent Didó című verses, lírai regényének egyes részei Adyt vetítik előre. 1902-ben Wesselényi emlékezete című ódájával pályadíjat nyert. Ettől az évtől a Petőfi Társaság másodtitkára (1906-1907), 1911-től a Kisfaludy Társaság tagja. Érdeklődése fokozatosan az ősi mítoszok, mondák felé fordult. 1908-ban a Bosszú című osztják hősi énekben találta meg igazi hangját. Ettől fogva több elbeszélő költeménye jelent meg, főleg a nyelvrokon népek regevilágának ihletésére. Ezek gyűjteményes kiadása 1910-ben látott napvilágot Turáni dalok címmel, amely hatalmas könyvsiker lett: több utánnyomást megért, valamint lefordították németre és angolra. Szintén 1910-ben jelent meg Istar és Gilgamesz című elbeszélő költeménye, mely az akkoriban felfedezett mezopotámiai mítoszkincs feldolgozása. Ekkoriban már kialakult politikai világnézete (mely korábban a polgári radikalizmushoz és a szocializmushoz is közel állt). A német fajelmélet elleni védelemül a megoldást a Turanizmusban látta. Már az első világháború alatt betegeskedett, a forradalmi eseményeken kívül maradt. 1919-ben halt meg, 54 éves korában. 1939-ben, halálának 20. évfordulójára egy posztumusz verseskötete, majd egy évvel később egy emlékkötete jelent meg, de lényegében kiesett az irodalmi kánonból. Műveit francia, angol, német és japán nyelvre fordították le.

Művek 
Zempléni Árpád költeményei (1891)
Új versek (1897.) 
Zempléni Árpád válogatott költeményei (1898.)
Didó (verses lírai regény) (1901.)
Bosszú (elbeszélő költemény) (1908.)
A kalapács (elbeszélő költemény) (1909.)
Turáni dalok (mondai és történelmi hős-énekek) (1910.)
Istár és Gilgamesz (babiloni rege) (1910.)
A halál-vőlegény (elbeszélő költemény) (1912.)
Mogyoróbél herceg (vogul hősének) (1913.)
A hermelin (elbeszélő költemény) (1914.)
Vasfő és Ime (vogul rege) (1919.)
A Rimanóczy gyémántok (táltos ének) (.)1930
Zempléni Árpád hátrahagyott verseiből (1939.)