VÖRÖS István (Budapest, 1964. szeptember 20.): költő, író. József Attila-díjas költő, prózaíró, kritikus, irodalomtörténész, esszéista, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Cseh Tanszékének vezetője, a Kreatív Írás program oktatója. A József Attila Kör, a Magyar Írószövetség, a PEN Club, a Művészeti Alap és Szépírók Társaságának tagja. Tanulmányait az ELTE Tanárképző Főiskola magyar-történelem szakán kezdte, majd az ELTE magyar-történelem, később magyar-cseh szakos hallgatója. Közben három félévet a prágai Károly Egyetemen, egyet a New York-i Columbia Egyetemen tölt. 1987-90 a Művészeti Alap ösztöndíjasa, 1994-96 az ELTE BTK TMB ösztöndíjasa. 1997-től Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tanít magyar és cseh irodalmat, 2004 óta Lackfi János mellett a Kreatív Írás program egyik oktatója. 2006 nyarától ösztöndíjjal egy évet Berlinben tölthetett, aminek több verses- és prózakötet lett az eredménye, többek közt a Tao-tö-king ihlette versciklus, a Saját tao, amely a Vörös István gép vándorévei című kötetben jelent meg. Németül is publikált, illetve Švejk gyóntatója című novelláskötete 2010-ben bolgár nyelven is megjelent.

Művei
Só, kenyér (1988, versek)
A közbülső ítélet (1993, versek)
Holan, Vladimir, Mozartiana (1993, versfordítások, kísérő tanulmánnyal)
Amit az alvó nem lát (1994, versek)
A csodaöreg (Természetrajz) (1996, versek)
Holub, Miroslav: Interferon avagy A színházról (1997, versfordítás-kötet Tóth Lászlóval)
A szelídekre várva (1998, válogatott versek)
A darázs tanításai (2000, versek)
A Vécsey utcai évkönyvből, 1998–1999 (2002, versek)
Heidegger, a postahivatalnok (2003, verses regény)
A hajnali tolvaj (2004, verses meselabirintus)*
Gregorián az erdőn (2005, versek)
A Vörös István gép vándorévei (2009, versek)
Apám kakasa (2009, versátírások Lackfi Jánossal)