VITKOVICS Mihály Mihály (Eger, 1778. augusztus 25. – Pest, 1829. szeptember 9.): költő, író, műfordító, mecénás, atyja Vitkovics Péter óhitű görög espereslelkész, anyja Gilsics Mária volt. Vitkovics Egerben töltötte gyermek- és tanuló-korát; 1791-től 98-ig ugyanott végezte gymnasialis tanulmányait (csak a rhetorica egy évét 1795-96. tanulta Budán). Jogi tanulmányainak első évét Pesten, a másodikat Egerben végezte; azután ismét Pestre ment törvénygyakorlatra s 1805. letette az ügyvédi vizsgát. 1800 körül beleszeretett egy Bernáth Lidi nevű egri leányba, kit míg ő távol volt, máshoz erőltettek. Ezt a csalódását még később is fájlalta. Atyja 1808-ban budai plébános lett s ő szüleinél lakott. Már deák-korában sokat olvasott és irogatott. Pesten megismerkedett Virággal, Horvát Istvánnal, Szemerével, Révaival. 1807-ben részt vett az országgyűlésen mint ifj. gróf Zichy Ferencz kiküldöttje. A színészet iránt is melegen érdeklődött s maga is írt és fordított színműveket. A «Megengesztelés» czímű fordítása (franczia eredeti után írta Weissenthurn Johanna), 1809. április 26. színre is került; többi fordításait nem adták elő, nyomtatásban se jelentek meg. Két darabot szerbre is lefordított; ezeket halála után kiadta a szerb Matica. Két eredeti darabja: II. Rákóczi Ferencz Rodostóban, melyet Mikes leveleiből írt, és Mars Vénussal Murány alatt csak Toldy följegyzéseiből ismeretesek. Kazinczyval 1808-ban ismerkedett meg személyesen. Ő alapította Horvát Istvánnal és Szemerével «Kazinczy pesti triászát», mely saját szavai szerint czélul tűzte ki «Kazinczynak irányát a fővárosban képviselni a közrehatását támogatni». Kazinczyval sűrű levelezést folytatott (1808. szept. 19-től 1824. május 30-ig 52 levele van közölve a «Kazinczy Ferencz Levelezése» czímű gyűjteményben). Kazinczy 1811-ben hozzá intézte híres epistoláját, mely a Tövisek és Virágokkal együtt megindította a nyelvújítási harczot. Vitkovics a főváros legkeresettebb ügyvédjévé lett; Deák Ferencz is nála jurátuskodott. Nőül vevén Manoli Popovics Theodorát, szerb-utczai háza az írók állandó gyülekezőhelye lett, hol a komoly irodalmi vitákat és tanácskozásokat rendesen vidám lakomák fejezték be. Kellemes modoráért, elmésségeért, áldozatkészségeért mindenki szerette. A magyar könyvek kiadása és terjesztése körül fáradhatatlan tevékenységet fejtett ki. Felekezetének is buzgó támasza volt egész életében. 1828-ban részt vett az Akadémia szervező bizottságának ülésein, de akadémiai tagságát nem érhette meg. Meghalt 1829. szept. 9. Pesten vizibetegségben.(pesti triász)

Művek
Művei, 1–3, kiad. SZVORÉNYI József, 1879;
Vitkovics Mihály magyar és szerb írásai, kiad. VUJICSICS D. Sztoján, ford. FODOR András, VUJICSICS D. Sztoján, Bp.–Újvidék, 1978;
Vitkovics Mihály V. M., kiad., bev. LŐKÖS István, 1980.