VÉGH György (Áporka, 1919. augusztus 31. – Budapest, 1982. szeptember 7. ): költő, író, műfordító. Mostoha gyermekkor után Budapesten tett érettségit, majd Gaál Béla filmiskolájában folytatta tanulmányait. Egész életében szabadfoglalkozású író volt. 1949 után hallgatásra kényszerült, 1958-tól kezdett újra publikálni. Pályája versekkel indult, hangjátékait a Rádió bemutatta. A gyermek-és ifjúsági irodalomban jelentős műveket alkotott. Az Újhold költőnemzedékéhez tartozott. Költészete nem valóságföltáró vagy igazságkereső: minden verse egy képzelt álomvilágot elevenít meg, amelyben a sors és személyiség is átlényegül, egymásba sejlik reális és szürreális.

Művek
Havas éjszakák, versek, 1941;
szerk.,Auguste Corbeille csudálatos kalandjai, kisr., 1942;
Auguste Corbeille és a halál, elb., 1942;
Nevesincs, mese, 1942;
Csillagos királylány, mese felnőtteknek, 1943;
Viharok jönnek, versek, 1943;
Eszter könyve, versek, 1946;
Pillangós őszök, versek, 1946;
Puli Pali kalandjai, mese, 1947;
Vakarcs úrfi, mese, 1948;
Játékos ifjúság, versek, 1948;
Századvégi költők, szerk., 1959;
Modern Orfeusz, vál. műfordítások, 1960;
A majomkirály, mesék, 1963;
Pacsaji csalafinta kalandjai, mesék, 1964;
Két őszi csillag, versek, 1973;
Don Makarémó, egy kulcslyukon keresztül, meser., 1978;
Összegyűjtött versei, 1984;
Mostoha éveim, A garabonciás diák, Eszter, önéletrajzi r., 1981;
Összegyűjtött versek, 1984;
Az Örök Orfeusz, versfordítások, 1984;
Muzsika Zsuzsika meséi, 1986;
A gonosz angyal, önéletrajzi jegyzetek, 1986;
Őszi akvarell, versek, 1994.