TÖRÖK Elemér (Lelesz, 1930. november 14. - Pozsony, 2006. május. 30.): költő. 1953-ban Pozsonyban tanítói oklevelet szerzett, 1956-tól az Új Ifjúság szerkesztője, 1961-től Leleszen és Abarán tanított, 1977-től és az Új Szó munkatársa. Kezdetben rajongó, sematikus verseket írt. Néhány évi hallgatás után a hatvanas évek közepétől a csönd és szemlélődés kerül előtérbe. A fák, folyók, virágok motívumkörét szimbolikusan megemeli, hangjában, látásmódjában groteszk elemek is megjelennek. Egész életében kitartóan ragaszkodott szülőföldjéhez, a Bodrogközhöz.( felvidék ) 

Művek
Három fiatal költő, versek, Pozsony, 1954 (Ozsvald Árpáddal és Veres Jánossal);
Fényért perelek, versek, Pozsony–Bp., 1968;
Virágzó kövek, Pozsony–Bp., 1973;
Delelő, versek, Pozsony–Bp., 1976;
Jegenyék, versek, Pozsony–Bp., 1984;
Forgó évszakok, versek, Pozsony–Bp., 1989;
Árnyak és fények, versek, Pozsony–Bp. 1990.
Tavaszi égen tél zokog Uo.1998.
Virágot és dalt üzenek. Lelespress, 2000.
Éveim fehér havasán. Madách-Posonium, Pozsony 2003.