TORNAI József (Dunaharaszti, 1927. október 9.) 1947-1948-ban a sertésvágóhídon volt segédmunkás. 1948-1949 között a Csepel Vas- és Fémművek betanított munkása volt. 1949-1961 között a Csepel Autógyár diszpécsere volt. 1961-1976 között szabadfoglalkozású író volt. 1976-1987 között a Kortárs munkatársa volt. 1989-2001 között az Írószövetség elnökségi tagja, 1992-1995 között elnöke volt. Első mestere Szabó Lőrinc volt. Írói alapelve, hogy a XX. században is a modern és az ősi egységet kell felmutatni. Lírájára az avantgárd látásmód, a szürreális képalkotás, a gondolatritmus jellemzők. A harmonikus világkép hiánya határozta meg a Kiszakadva (1972) című kötet verseit. A Naptánc-ban (1975) a filozofikus epikus költeménnyel kísérletezett. A Veres Péter-énekek-ben (1981) a siratókra emlékeztető hang szólal meg. A többszemélyes én (1982) írásakor arra döbbent rá, hogy az emberről leváló szerepek önálló életet élnek.

Művei 
Paradicsommadár (Budapest, 1959)
Az égig érő föld (Budapest, 1962)
Jársz és kiáltasz (Budapest, 1964)
Aranykapu (Budapest, 1967)
Időtlen idő (Budapest, 1969)
A bálványok neve (Budapest, 1970)
Kiszakadva (Budapest, 1972)
Naptánc (Budapest, 1975)
17 ábrándozás (Budapest, 1976)
Fejem alatt telihold (Budapest, 1979)
Veres Péter-énekek (Budapest, 1981)
Semmiből semmibe (Békéscsaba, 1981)
A többszemélyes én (Budapest, 1982)
Ajándékozások (Budapest, 1982)
Ádám és Éva oltára (Budapest, 1987)
Mezítláb, énekelve (válogatott versek, Budapest, 1988)
Megcsókolom a szomjas folyót (Budapest, 1988)
A szerelem szürrealizmusa (Budapest, 1991)
Pünkösdi lobbanás (Budapest, 1993)
A sikoltozó rózsa (Budapest, 1995)
Minden, ami virágzik (Budapest, 1998)
Holdfogyatkozás (Budapest, 1999)
Miért sírnak a metaforák? (Budapest, 2001)
Drága nyelvem, zöld lebegés őrülete (Budapest, 2002)
Csillaganyám, csillagapám I-IV. (Budapest, 2004-2011)
A semmi ellen (Budapest, 2012)