THINSZ Géza (Budapest, 1934. június 9. – Stockholm, 1990. július 15.): költő, műfordító. Budapesten érettségizett, Magyarországot az 1956-os forradalom után elhagyta, s Svédországba költözött. Diplomáját 1961-ben szerezte, az Uppsalai Egyetem filozófiai karán, majd kiadói munkatárs lett Stockholmban. Szerkesztő volt a Bonniers, a GLA, az Almqvistand Wiksell, valamint a Norstedts Kiadónál, számos magyar irodalmi cikket írt olyan svéd lapoknak, mint Dagens Nyheter, a Svenska Dagbladet, az Expressen, az Aftonbladet, és a Bonniers Litterära Magasin. Magyar verseit elősorban a Látóhatár - Új Látóhatár, az Irodalmi Újság, a Magyar Műhely és a Szivárvány közölte. Műfordítói munkássága is jelentős: Petőfi, Weöres, Illyés, Pilinszky verseit fordította le és jelentette meg kötetben. Magyar versek fordítására megnyert több neves svéd költőt is. Svéd nyelven írt kritikákat, ismertető cikkeket, regényt és hangjátékot.

Munkái
Még mindig így (versek,műford. Stockholm 1960);
A jó hatványain (versek, műford. uo. 1964);
Asszonyáldó (versek, 1966);
Határsávok (versek, Stockholm 1976);
Konsten att föra dialóg (versek, svédül, uo. 1978);
Vizek távlatai (versek, Stockholm 1979);
Szerelem szúnyognézetből (versek, Lengyel Zsolt képeivel, München 1980);
Rendhagyó látogatás (versek, Stockholm 1981, svédül: Besök utariför ordningen, uo. 1982);
A párbeszéd művészete (vál. versek, Budapest 1983);
Valaki diktál (versek, Stockholm 1983, svédül: N?gon dikterar, uo. 1986);
Zuhanás közben (versek, 1985);
Bodzavirág (versek, 1987);
Az ismétlődés misztikája (versek, 1989).