SZABÓ Lőrinc, (Miskolc, 1900. március 31. – Budapest, 1957. október 3.): költő, műfordító. Miskolcon született, apja mozdonyvezető volt. 1918-ban Debrecenben hadiérettségit tett, majd bevonult katonának. A Monarchia összeomlása után Budapesten beiratkozott a Műegyetemre, majd átiratkozott a bölcsészkar magyar-német-latin szakára. Verseit elvitte Babits Mihályhoz, aki barátjává fogadta, 1920-1921-ben nála is lakott. A Tanácsköztársaság idején Babits tanársegédje volt, a kommün bukása után, augusztustól szeptember végéig a Magyar Írók Szövetségénél titkárkodott Szabó Dezső mellett. 1921-ben feleségül vette Mikes Lajos leányát, e kapcsolat révén került Az Est szerkesztőségébe munkatársnak. 1922-ben jelent meg első kötete (Föld, Erdő, Isten). 1925-ben kezdődött Korzáti Erzsébettel huszonöt évig tartó szerelmi kapcsolata. 1928–1945 között a Magyarország, 1939–1944 között az Új Idők című lapok munkatársa volt. 1931. november 29-én Illyés Gyulával, Németh Lászlóval, Kodolányi Jánossal, Erdélyi Józseffel és Gulyás Pállal Debrecenben részt vett a „nemzedéki irodalmi esten”, ettől kezdve a népi írók körébe is sorolták. 1935. április 16-án – az Új Szellemi Front néven ismertté vált kísérlet részeként – ő is megjelent a Gömbös Gyula miniszterelnökkel való találkozón. 1937. március 15-én jelen volt a Márciusi Front megalakulásán. 1938-tól – előbb sajtókíséretek tagjaként, majd kulturális vendégszereplőként – többször járt Németországban, útjáról 1942-ben a Külügyminisztériumnak bizalmas levélben is beszámolt. 1942 novemberében részt vett Lillafüreden az író-katona találkozón, ahol a háborús költészet "esztétikájáról" beszélt. Többször behívták katonának, 1944. november 13-án főhadnaggyá léptették elő. 1945 elején többször is rendőrségi őrizetbe vették, szeptember 25-én az újságírói igazoló bizottság csak feddéssel igazolta, emiatt publikációs tilalommal sújtották. 1946 októberétől 1949 nyaráig a Válasz költői rovatának szerkesztője volt. 1947-ben Püski Sándor kiadójánál jelent meg Tücsökzene című kötete, decemberben pedig – többek tiltakozása ellenére – felvették az Írószövetségbe. 1949 után publikálási lehetősége újra megszűnt, így műfordításokból élt. 1950-ben Korzáti Erzsébet öngyilkos lett, az ő emlékére írta A huszonhatodik év szonettjeit. Csak 1956 könyvnapján jelenhetett meg válogatott verseinek gyűjteménye Illyés Gyula tanulmányával. 1956. szeptember 16-án beválasztották az Írószövetség elnökségébe. Október 23-án este Miskolcon volt saját költői estjén Illyés Gyula társaságában. 1956. október 31-én a Petőfi Párt néven újjáalakult Nemzeti Parasztpárt írói irányító testületének a tagja lett, az Irodalmi Ujság november 2-i számában Ima a jövőért címmel üdvözölte a forradalmat, és nyolc társával együtt aláírta azt az írói nyilatkozatot, amely a Köztársaság téri tragédia után a forradalom erkölcsi tisztaságáért emelt szót. 1957 márciusában Kossuth-díjat kapott, húsvétkor pedig megjelent A huszonhatodik év című kötete. Az év októberében Budapesten hunyt el.

Művek
Szabó Lőrinc Válogatott versei, 1922–1956, 1956;
Szabó Lőrinc Összegyűjtött versei, 1960;
Örök barátaink. A költő kisebb lírai versfordításai, 1964;
A költészet dicsérete. Vál. cikkek, tanulmányok, 1967;
Vers és valóság, Összegyűjtött versek és versmagyarázatok 1–2, szerk. KABDEBÓ Lóránt, 1990;
Magyar sors és fehér szarvas, Válogatott prózai írások, 1994.