SOMLYÓ Zoltán; (Alsódomború, 1882. június 22. – Budapest, 1937. január 7.): költő, műfordító. Somlyó György apja. 1900-ban Nagykanizsán érettségizett. 1901-től megszakításokkal Bp.-en élt. Először a Magyarország kiadóhivatalába, majd a Közvélemény szerkesztőségébe került. 1903–04-ben katonáskodott, majd Fiuméban a Tengerpart c. lapnál dolgozott. 1904-től soproni és nagykanizsai lapok, 1906-ban rövid ideig a Magyar Nemzet munkatársa volt. Alkalmi munkák után 1908-ban Nagyváradon a Szabadság és a Nagyváradi Esti Lap szerkesztőségében alkalmazták. Rövid bp.-i tartózkodás után 1909-ben Szegeden, 1910-ben Pécsett, Bp.-en, 1911-ben Szabadkán, 1913-tól a Neue Budapester Abendblattnál volt újságíró. 1914-től gyakran volt állás nélkül. 1922-től a Pesti Hírlap, 1926–28-ban a Literatúra, 1928-tól a Pesti Napló munkatársa. 1928 után írásaiból élt változó anyagi körülmények között. – Hányatott sorsa költészetének tárgykörét, színvonalát, rendszerességét, közreadását is befolyásolta. Első versei a századvég népies-szecessziós hangján szóltak Bp. felfedezéséről és a szerelemről. Lírájára kezdetben Reviczky Gyula, Makai Emil és A Holnap költői hatottak. A Nyugat is közölte verseit, de sohasem fogadta körébe. Somlyó Zoltán „átkozott költőként”, szellemi magányban verselt az egyedüllét fájdalmáról és az erotikával átszőtt szerelemről. Verseit áthatotta a bohém anarchizmus és a l'art pour l'art szemlélet. Az 1. világháború alatt vergődése fokozódott, s a háború végén szembefordult az értelmetlen vérontással. A proletárdiktatúrát ő is köszöntötte. 1919 után a reménytelenség lett úrrá líráján. A megélhetésért sokszor eltékozolta tehetségét, műfordításait viszont annál nagyobb műgonddal készítette. (Baudelaire versei, Hofmannsthal A költő és a halál c. verses drámája, Maupassant, Rousseau, Voltaire és Hauptmann művei.)

Művek
Dalok a piros kendőtől a hatcsattos cipőig, versek, 1902;
Dél van, versek, Szeged, 1910;
Az átkozott költő. Megbeszélések az Istennel, versek, 191?;
Északra indulok, versek, Békéscsaba, 1912;
Sötét baldachin, versek, 1913;
Hadak a hóban, novellák, Békéscsaba, 1915;
A halál árnyékában 1915–16, versek, 1916;
Végzetes verssorok, versek, 1916;
A doberdói Mária. Versek a nagy háborúról, 1918;
Kármin. Somlyó Zoltán színházi versei, 1919;
A férfi versei, 1922;
Szűz Miléva. Versciklus, 1924;
Tangó Milonga hercegnő, r., 1924;
Kenyér ABC, 1937;
Somlyó Zoltán válogatott versei, szerk. SZÁSZ Menyhért, 1937;
Válogatott versek, szerk. SOMLYÓ György, 1953;
Válogatott versei, szerk. RÁKOS Sándor, 1958;
Nyitott könyv. A titkos írás, elbeszélő költemények, szerk. utószó, SOMLYÓ György, 1960;
Válogatott versei, szerk. SOMLYÓ György, 1960;
Válogatott versei, szerk. TAMÁS Attila, 1962;
Jajgató Felicián. Válogatott versek, szerk. RÉZ Pál, 1982;