SIMONYI Imre (Simonyifalva, 1920. szeptember 14. – Gyula, 1994. február 10.): költő. Alapvetően a bihari táj, a Fekete-Körös vidéke bocsátotta útjára. Gyulán nevelkedett, s bár életútja évekig Budapestre vetette, élete végéig hűséges marad a határvidék környezetéhez. Költészetének gyökerei szülőföldjéből táplálkoznak, amelyet egy idő után felvett, alkotói nevén át is magához kapcsol. Hányatott, eseménydús pályafutása végül elhozta számára a megnyugvás éveit: Gyula városa díszpolgárává avatta, szülőfalujában pedig, emlékére egy idő óta minden évben megrendezik a Simonyi-napokat. 

Művek
Tisztességes írás, versek, 1956;
Önéletrajz helyett, versek, 1962;
Ne sírjatok, versek, 1966;
Hatodnapon, versek, 1970;
Gyulai krétarajzok, versek, 1978;
Forgácsok egy fakeresztről, versek, 1980, Szombathely 1993;
Két szerelem, versek, 1984;
Különvélemény, versek, 1986;
Ember Gedeon jegyzeteiből, 1984;
Világ és nézet, 1990;
Az öröm hiányzott, versek, 1994;
A költő törvénye (1995 - posztumusz)