SIKLÓS István (Budapest, 1936. május 31. – London, 1991. augusztus 27.) költő, szerkesztő. 1956-ban hagyta el Magyarországot. Már Londonban vette feleségül Záhonyi Mariettát. Budapesten töltötte ifjúságát, 1956-ban telepedett le Angliában, a londoni egyetemen szanszkrit nyelvet és magyar irodalmat tanult. Később az angol rádió magyar adásait vezeti. 1968-ban a londoni Szepsi Csombor Kör kiadásában jelent meg ember 5 húrral című verseskötete. Költői tájékozódását az angol barokk líra, Ezra Pound és Dylan Thomas költészete, a régi magyar vers, valamint Weöres Sándor költői világa szabta meg, gondolkodására az ősi indiai létértelmezés, illetve a modern angol-amerikai líra ontológiai érdeklődése hatott. Művészi törekvéseiről a következőket jelenti ki: "nem a költészet, de a lelki magatartás s éppen az életszemlélet dolgában az időtől független jelek felkutatása és megnevezése a versek céliránya, az érzelmek tiszta metszetében – míg a szavak ereje, a lélegzet sodra a látványban rejlő valót gördítik, a látomást bonthatják elő: a vég s kezdet nélküli folyton egyetlen töredékét, ahol a méretlen kínok íve az örök egyformaság közönyében hajlik össze s a létezés lényegének kupolája." Valóság és látomás fonódik össze verseiben, romantikus jellegű, nemegyszer Berzsenyire emlékeztetően nagyszabású költői képeket használ, erőteljes és tömör nyelvet teremt. Tragikus hangoltságú történelmi tudatát az erdélyi história tapasztalatai szövik át, e tapasztalatokon okulva sötétnek látja a magyarság jövőjét (erdők lőporszaga dülöng a levegőn: Erdély). Anyanyelvét közösségi tragédiák zengő médiumának tekinti (az ki rég szólt vala magyarul), költői világképét a szolgálat vágya, ugyanakkor a reménytelenség szorongató érzése alakította ki (most ideje van s ha volna szolgálatomnak).

Művek 
Ember 5 húrral, versek, London 1968; 
Csönd erdeje előtt, versek, London, 1981;
A világ világossága mögöttem, versek, műford., interjúk, szerk., Bp.–London, 1992.