REMÉNYIK Sándor (1890. augusztus 30. Kolozsvár - 1941. október 24.)  Erdélyi evangélikus költő. Kolozsvári jogi tanulmányait szembetegsége miatt nem fejezte be. 1916-tól csak az irodalomnak él. 1921-től a Pásztortűz főszerkesztője. 1926-ban az Erdélyi Helikon alapító tagja. 1937-ben és 1941-ben Baumgarten-díjat kapott. 1941-ben posztumusz az MTA nagydíjával ismerték el munkásságát. Első verseskötete (Fagyöngyök, 1918) a Nyugat első nemzedékén nevelkedett, vívódó, magányos költőre vall. Az 1918 után Végvári álnéven megjelent köteteiben (Mindhalálig, 1918; Végvári versek, 1918-21) a kisebbségre szorult erdélyi magyarságot buzdította kitartásra, a szülőföldön maradásra szólít föl. A régebbi és új verseiből összegyűjtött A műhelyből (1924) c. kötet darabjaiban már költői alkata és a kényszerűen vállalt szerep összeférhetetlenségéről panaszkodik. Betegségekkel küszködve a vallásban keresett menedéket. Istenes verseit a Kenyér helyett (1932) c. kötetben adta ki. A 30-as évek második felére a transzilván szellem kiemelkedő képviselőjévé vált. Költői és emberi programját a Romon virág (1935) c. kötet Ahogy lehet c. versében fogalmazza meg: az erdélyi hagyományokhoz való ragaszkodásra tanított, s akkoriban sokan vallották ezt magukénak. Áprily Lajos és Tompa László mellett a "helikoni triász" tagjaként az erdélyi magyar irodalom egyik vezető költője. A fasizmus térhódításának hatására lírájában erősödik a humanista, antifasiszta vonulat. Istenes verseiben hit és hitetlenség ütközik, istenkeresés és hitvallás együtt szólal meg. Legismertebb vallásos versei: Templom és iskola, Pilátus, Az óriás (melyben Luthernek állít emléket), Kegyelem, A fordító (Károli Gáspár emlékének), Kenyér helyett, Elkéstetek, János evangéliuma. A Házsongárdi temető lutheránus részébe temették, sírfelirata az idézet: "Egy lángot adok, ápold, add tovább."( helikoni triász ) ( helikonista )( Erdély )

Művek
Fagyöngyök (Kolozsvár, 1918.)
Mindhalálig (Kolozsvár, 1918.)
Csak így... (Kolozsvár, 1920.) MEK
Végvári versek (Kolozsvár, 1921.) MEK
Vadvizek zúgása (Kolozsvár, 1921.)
A műhelyből (Kolozsvár, 1924.)
Egy eszme indul (Kolozsvár, 1925.)
Atlantisz harangoz (Kolozsvár, 1927.)
Szemben az örökméccsel (Kolozsvár, 1930.)
Kenyér helyett (Kolozsvár, 1932.)
Romon virág (Kolozsvár, 1935.)
Magasfeszültség (Kolozsvár, 1940.)
Egészen (posztumusz kötet, Kolozsvár, 1942.)