RÁJNIS József (Kőszeg, 1741. június 4. – Keszthely, 1812. szeptember 23.): költő. Német polgári család fia; csak később tanult meg magyarul. 1757-ben a jezsuita rendbe lépett; Bécsben, Leobenben tanult. 1761-től bölcseletet, költészettant, természettudományokat tanított Esztergomban, Kassán, Győrben, Székesfehérvárott, Szatmáron. 1773-tól, a rend föloszlatása után lelkész. Verseskötetének (1781) utószavával indította el a prozódiai vitát. 1808-tól Türjén tanított, majd Keszthelyen a Georgiconban oktató és felügyelő. – Klasszikus mértékű versei már 1773-ban készen voltak, de komolyan vette Horatius intelmét, és kilenc évig érlelte kiadásra, így Baróti Szabó megelőzte. Hazafias eszméi hagyományosak: az alkotmány tiszteletét, a nemesség és az egyház jogait, az ősi szokások és a nyelv védelmét hirdeti (A magyarokhoz, Szent István királynak jobb kezéről, II. Leopold királynak dicsérete, Egy jeles képíróhoz, Alagya az eloszlott Jézus Társaságnak emlékezetére). A származás azonban versei szerint önmagában nem érték, a munka érdemét tartja fontosabbnak (Egy kérkedékeny nemeshez, A vargafiakhoz). A Szili József püspöki beiktatására írott allegorikus versének (Pásztori dal), könnyen folyó trocheusokban sorakozó képeit természetesség, naiv báj hatja át. Szellemesek kétsoros epigrammái (A férjről és asszonyról, A római pápához, Egy eretnek ellen). Fordított Anakreónt, Horatiust, Ovidiust és főként Vergiliust: az eclogákat és a Georgikont. Indulatos, nyugtalan jellem, kíméletlen és félelmetes vitázó volt. Ez jellemzi Baróti tanulmányára felelő írását címében is: Sisakos, pajzsos, kardos mentőírás; Vergilius-fordításának függelékében adta közre. S mivel erre Batsányi felelt, minden addiginál gorombább vitairatban fordult ellene (Apuléjus tüköre…), Batsányit azonban közben letartóztatták, s Rájnis József lemondott közléséről. (klasszikus triász)

Művek
Magyar Helikonra vezérlő kalauz, Pozsony, 1781;
Magyar Virgilius. Máró Virgilius Publiusnak eclogái […] Pozsony, 1789;
Magyar Virgilius. Máró Virgilius Publiusnak Georgikonja, Pest, 1814;