RÁDAY Pál (Losonc, 1677. július 2. - Pécel, 1733. május 20.): költő, politikai író, Ráday Gedeon (1713–1792) apja. Nagyapja, Ráday András, Rimay János és Madách Gáspár rokona. Ráday Pál Losoncon Missovitz Mihály tanítványa volt. 1697-ben Forgách Simon alatt katonáskodott. 1699-től Nógrád m. nótáriusa. 1703-ban feleségül vette Kajali Klárát. 1703 őszén csatlakozott Rákóczihoz. A fejedelem bizalmas titkári teendőkkel és kancelláriájának vezetésével bízta meg. Rákóczi Ráday Pál közreműködésével tájékoztatta törekvéseiről a külföldi udvarokat. Ráday Pál 1710-ig részt vett a Mercurius Veridicus ex Hungaria szerkesztésében és cikkeinek írásában. Rákóczi megbízásából diplomáciai küldetésben járt Lengyelországban (1704, 1706), Svédországban (1706), Nagy Péter cárnál (1707) és Törökországban (1709). A szabadságharc bukása után Rákóczival távozott Lengyelországba, de amnesztiával hazatért. 1712-től Nógrád megye országgyűlési követe. A református egyház főgondnokaként a protestáns nemesség érdekeit védte. Támogatta Pápai Páriz Ferencet, Bél Mátyást, Mányoki Ádámot. Mányokitól maradt fönn Ráday Pál és felesége arcképe. Ráday Pál könyvgyűjteménye az alapja a Ráday Könyvtárnak. – Ráday Pál irodalmi munkássága sokoldalú. A fejedelem mellett a Rákóczi-szabadságharc legjelentősebb publicistája. Ő fogalmazta a fölkelés jogosságáról a külföldet tájékoztató “Recrudescunt” kezdetű, latin, magyar, német, holland nyelven megjelent híres Manifestumot (1704). Török fordításai, és angol kivonata is ismeretes. Az érzelmi pátosszal, ünnepélyes retorikával fogalmazott Manifestum a Zrínyi utáni röpiratok kiemelkedő alkotása. Ráday Pál műve a kuruc hadsereg katonáinak erkölcsi-politikai magatartását szabályozó kiadvány (Hadi edictum, Debrecen, 1705). Valószínűleg Rákóczival közös munkája a Responsio (1706) c. lat. vitairat,amely a jezsuiták ellen hozott intézkedések jogosságát védelmezi a Supplicatio (1705) szerzőivel szemben. Föltehetően Ráday Pál öntötte végleges formába a Veracius Constantius álnévvel megjelent “a magyar fegyver igazságát és ártatlanságát” bizonyító Animadversiones Apologicae (h. n., 1706) c., vitairatot. Ráday Pál fogalmazta az Universis orbis Christiani (Ónod, máj. 16.) c. pátens szövegét, amely a Habsburg-ház trónfosztásának indítékairól tájékoztatta a keresztény világot. Lengyel- és törökországi követjárásáról naplóban (Diarium itinerationis in Poloniam […], 1705; Benderben menő utazásomnak diariuma, 1709) számolt be. Önéletírásában nyomon kísérte életének eseményeit 1720-ig: 1713-ig visszatekintés-szerűen, 1713-tól pedig naplóföljegyzésekben. – Ráday Pál a kegyességi irodalom jeles művelője is. Fiatal éveiből néhány szerelmi éneke is fönnmaradt. Ezekben a visszafogott szenvedély s a vallásos motívumkincs a meghatározó. Legismertebb művéhez (Lelki hódolás, avagy az igaz keresztényhez illő buzgó imádságok istenes új énekekkel, Kassa, 1710) 1706-tól fordította és írta imáit és vallásos énekeit. Vallásos versei jórészt a zsoltárokhoz is illeszkedő bűnbánó fohászok. A Lelki hódolás… 18. sz.-i népszerűségét 8 kiadása jelzi. Egyetlen ismert hazafias-politikai tárgyú versében Rákóczi fejedelemmé választását ünnepli (Rákóczi Ferenc tiszteletére mondott versezet, 1707).

Kiadások
Rákóczi Tár, 1, kiad. THALY Kálmán, 1866;
Rádai Ráday Pál munkái, kiad. NÉGYESY László, 1889;
GORZÓ Gellért, Ráday Pál virágénekei, ItK 1915;
GORZÓ Gellért, Ráday Pál imádságai, ItK 1915;
“Lelki hódolás, Debrecen 1715”, 1942;