PILINSZKY János  (Budapest, 1921. november 25. – Budapest, 1981. május 27.): költő, író. Elemi iskoláit Budapesten végezte. Középiskolai tanulmányait 1931 és 1939 között a budapesti Piarista Gimnáziumban folytatta. Érettségi után a Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karára iratkozott be, később az egyetem Bölcsészettudományi Karának hallgatója lett. Családja 1931-ben Balatonkenesén telket vásárolt és kis nyaralót épített rá. Ettől kezdve, több mint tíz éven át a költő a nyári vakációkat a tó partján töltötte. Pilinszky korai költészetének számos mozzanata, a diákkori nyaralások emlékéből származott. Versei 1938-tól jelentek meg különböző folyóiratokban (Ezüstkor, Magyar csillag, Válasz, Vigília). 1944 őszén behívták katonának, s alakulatával (karpaszományos tüzérként) rövidesen Ausztriába, majd Németországba került. 1945 novemberében tért vissza Budapestre. Első verseskötete 1946 májusában jelent meg Trapéz és korlát címmel. A koalíciós években egyaránt tartozott a Válasz és az Újhold köréhez, ez utóbbi néhány számát szerkesztőként is jegyezte. 1947 novemberétől 1948 február végéig ösztöndíjjal Svájcban és Rómában tartózkodott.  1954-ben polgári házasságot kötött Márkus Annával, azonban rövid együttélés után különköltöztek. 1956 decemberétől 1957 októberéig a Magvető Kiadó felelős szerkesztője. 1957 novemberétől haláláig az Új Ember belső munkatársa volt. Második verseskötete, a Harmadnapon csak 1959 szeptemberében jelenhetett meg. A hatvanas évek elejétől gyakran hívták külföldi szereplésekre (1963: Párizs; 1965: Lengyelország, Svájc, Bécs; 1966: Jugoszlávia; 1967: Bécs, Párizs, London, Róma, Belgrád; 1968: Párizs; 1969: London, Gdańsk), idegen nyelvű köteteinek fordítási előmunkálatai is ekkor kezdődtek meg. 1970-ben adták ki gyűjteményes kötetét: Nagyvárosi ikonok címmel, s ettől kezdve – ha lassan és megkésve is – a hazai irodalmi élet egyik legjelentősebb képviselőjeként kezdték számon tartani. Külföldi szereplései is megszaporodtak, minden évben hosszabb-rövidebb időt töltött Párizsban. Ott ismerkedett 1978-ban meg Ingrid Ficheux-vel, akivel két évvel később Budapesten egyházi esküvőt kötött. 1978-ban a Magvető és a Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában megjelent Válogatott versei című kötete.  Utolsó évei nagy részét Velemben és Székesfehérváron töltötte.  Pilinszky írói és költői munkássága roppant változatos. Írt verseket, prózát, filmnovellát, költői oratóriumot, verses mesét, lírai színműveket, esszét, kisprózát, publicisztikát, szívesen adott interjút. Első kötetéért 1947-ben Baumgarten-díjat kapott. 1962 őszétől tagja volt a Magyar Írószövetségnek. A következő elismerést, a József Attila-díj első fokozatát huszonhárom évvel később, 1971-ben kapta meg. 1974-ben megválasztották a Bajor Szépművészeti Akadémia levelező tagjának. 1980-ban költői életművéért Kossuth-díjjal tüntették ki. 1981. május 27-én, szívroham következtében hunyt el Budapesten. Június 4-én, utolsó útjára hatalmas tömeg kísérte a Farkasréti temetőben. (Újhold)

Művek
Rekviem, filmnovella, v. és oratórium, 1964;
A nap születése, verses mesék, 1974;
Tér és forma, v. Schaár Erzsébet térplasztikáival, 1975;
Beszélgetések Sheryl Suttonnal, dialógusr., 1977;
Szög és olaj, vál. prózai írások, 1982;
Poesie, v., Bologna, 1983;
Összegyűjtött művei 1, v., 1992;
Összes versei, szerk. Hafner Zoltán, 1996;
Széppróza, 1996;
Versfüzet, 1948 1996 (hasonmás);