PETKI János (? , 1572 – Brassó, 1612, október 26.): székely főember, erdélyi kancellár. Sárospatakon tanult, 1592-ben Báthori Boldizsár, majd Mária Krisztierna „aulae familiaris”-a (udvarnoka). 1598-ban Báthori András fejedelem oldalán részt vett a sellenberki csatában. 1601-ben a trónjára visszatérő Báthori Zsigmondhoz pártolt, tagja a fejedelmet Moldvából behívó erdélyi küldöttségnek. Báthori Zsigmond kinevezte kincstartóvá s diplomáciai tárgyalásokra Lengyelországba és Prágába küldte. 1603-ban tagja annak a követségnek, amely a gyulafehérvári ogy. hódolatát vitte Rudolf császárnak. 1603-ban Udvarhelyszék főkapitánya; az erdélyi belharcokban a császári párttal tartott. 1605 elején Bocskai hűségére állt, erdélyi fejedelemmé választásában tevékeny része volt. 1605. márciusban a székelyek generálisa, fejedelmi tanácsos. Rákóczi Zsigmond fejedelemsége idején, 1607-től 1608. március 8-ig kancellár, birtokadományokat és nagyságos címet kapott. 1609-ben, Báthori Gábor uralkodása idején fejedelmi tanácsos, majd 1610-ben Doboka vármegye tőispánja volt. Ugyanebben az évben portai követ lett. Ekkor szembefordult Báthori Gáborral s 1611-ben II. Mátyás hadai élén a szászok segítségére az Erdélybe nyomuló Forgách Zsigmondhoz csatlakozott, amiért Báthori Gábor az 1612. májusi országgyűlésen jószágvesztésre ítéltette. Művelt, a tudományokat és az irodalmat pártoló főúr volt, verseket is írt. Műve a tulajdonképpen Báthori Gábort és udvarát ábrázoló Az Virtusnak és Voluptasnak egymással való vetekedések… (Kolozsvár, 1610)

Irodalom
Várfalvi Nagy János: P. J. élete (Kolozsvári Közl., 1872)
Klaniczay Tibor: Reneszánsz és barokk (Bp., 1961).