OLÁH Gábor (Debrecen, 1881. január 17. – Debrecen, 1942. június 23.): író, költő. Szegény, sokgyermekes családban született, apja bérkocsis volt. Kisgyerekkorától Debrecenben élt. Apja ellenkezése ellenére sikerült gimnáziumba, majd egyetemre járnia. A budapesti egyetem bölcsészkarának hallgatójaként Gyulai Pál, Beöthy Zsolt, Négyesy László, Simonyi Zsigmond óráira járt. Korrepetálással, statisztálással keresett pénzt a megélhetésre. 1904-ben magyar-latin szakos tanárként végzett. A Debreceni Református Kollégium könyvtárában kapott állást, később középiskolai tanárként dolgozott. 1908 nyarán néhány hetet Párizsban töltött. Hazatérve még jobban érezte hazája és városa elmaradottságát. A népnemzeti hagyományok jegyében indult. Nem csatlakozott A Holnap költőihez, Rákosi Jenő szembeállította Adyval. 1918-ban a Károlyi-párt híve volt. 1931-ben Pokol c. kötetéért sajtóperbe fogták. Utolsó éveiben súlyos beteg volt. Egyenetlen lírájában a magányos sors ábrázolása megrendítő (Hangok lázadása, 1941). Verses regényeiben (Sámson, 1908; Korunk hőse, 1909; Viola elbukott, 1911) egy-egy rész értékesebb az egésznél. Novellái, regényei önéletrajzi ihletésűek (Deák György, 1919; A táltosfiú, Debrecen, 1925; Heten vagyunk, 1943). Drámái nem arattak sikert. Tanulmányai jelentősek (Csokonai és a latin költők, 1904; Petőfi képzelete, 1909; Írói arcképek, 1910; A művészi alkotás lélektana, Debrecen, 1928Meg nem alkuvó, kompromisszumokra képtelen jelleme miatt fokozatosan elszigetelődött, ill. elszigetelték.

Művek
Az élet lobogója alatt - versek (1908)
Laura fátyola - versek (1918)
A táltosfiú - regény (1925)
Patkánybűvölő - versek (1925)
A táltosfiú, regény és elbeszélések, szerk. TÓTH Endre, 1969;
Két ló beszélget, elbeszélések, szerk. TÓTH Endre, 1980;
Vágta vaktában, versek, szerk, TÓTH Endre,  1980;
Oláh Gábor ébresztése, Debrecen, 1981.