MIKOLA Anikó (Jóka, 1944. július 29.- Pozsony, 1996. szeptember 21.): költő. Zselizen érettségizett 1961-ben, 1963-ban Tornalján közgazdasági érettségit tett. 1964-től a pozsonyi Kis Építő, 1968-tól a Nő c. lapnál dolgozott. 1969-ben újságíró képesítést szerzett, 1970-től szabadfoglalkozású volt, 1980-tól a csehszlovák rádió m. adásának szerkesztője. Spanyol közvetítéssel dél-amerikai költőket, kecsua népköltészetet és mítoszokat fordít, s ez is hatással van költészetére. Versei az ősi műfajokat: a mesét, igéző éneket, altatót, siratót, könyörgést idézik. Az Egyszemű éjszaka (1970) és a Fekete szél (1972) c. antológiákban mutatkozott be. Novelláiban az epika lírizálására törekszik.( felvidék )

Művek
Tűz és füst között, versek, Pozsony–Bp., 1971;
Fák és hajók a szélben, versek, Pozsony–Bp., 1976;
Madárnak lenni, v. és műfordítások, Pozsony–Bp., 1979;
Tűzpolcon, versek, Pozsony–Bp., 1990 (többekkel);
Szélén az országútnak, versek, Pozsony–Bp., 1990 (többekkel).
A menekülés (összegyűjtött elb., 2006).