MÁTÉ Imre (Maglóca, 1934. december 11.- Bágyogszovát, 2012. június 16.)) költő, kritikus, szerkesztő.  Csornán érettségizett 1953-ban. Egyetemi tanulmányok: Magyar nyelv és irodalom, történelem, finnugor nyelvészet, néprajz Tanulmányi színhelyek: Budapest, Göttingen, München Diploma: A nyelv és irodalomtudomány magisztere. Magyar és német nyelven egyaránt publikál, - verseket, elbeszéléseket, kritikákat… Líra és szatíra fő jellemzői. Első verseit 17 éves korában írta. Ugyanakkor első tudományos munkáját is, a rábaközi nyelvjárásról, melyért a MTA elismerésben részesítette. 1955/56-ban már lapok közölték verseit. A forradalom után, egészen a váltásig, a tiltott editiók listáján voltak művei. Az ELTE-n a reformokat követelő egyetemi ifjúság vezéralakja volt – a „Kolhoz” néven ismert csoport tagja, a legelső változásokat követelő folyóirat, a Tiszta Szívvel főszerkesztője, mely még a forradalom előtt jelent meg. Az október 6-i tüntetés egyik szervezője, a MEFESZ 1956. október 21-én alakult ELTE-i szervezetének főtitkára (Gömöri György, Máté Imre, Wald Pál a vezetőség tagjai). A forradalom kitörésének első órájától fegyveres harcos, a Nemzetőrség keretében egy fegyveres csapat irányítója, november 6-án Győrbe ment (Darázs Mária festőművésszel, akivel családot alapított, 5 gyermekük született). Szigethy Attila mellett a Dunántúli Nemzeti Tanácsban vállalt szerepet, 1956. november 12-én emigrálni kényszerült. Rövid ausztriai tartózkodás után Németországba ment és Münchenben telepedett le. Göttingenben és Münchenben tanulmányait néprajzzal, illetve germanisztikával egészítette ki. Mivel akadémikus állásra nem sok esélye volt, elment az iparba dolgozni. Villanyszerelő, majd felvonószerelő képesítést szerzett, és idővel önállósított. Vállalata jövedelméből ösztöndíjakat adott magyar egyetemistáknak, támogatta az írókat, könyveik kiadását. Erre a célra alapította az ETANA Könyvkiadót is. Kiadott kiadványai itthon épp úgy tiltottak voltak, mint saját művei. 13 évig volt a Németországi Magyar Vállalkozók Egyesületének (MIKE) vezetőségi tagja, illetve elnöke. Létrehozta a Jó szomszédság klubját, hogy a Kárpát-medence népeit közelebb hozza egymáshoz. A Szabad Európa Rádiónak külső munkatársa volt. Főleg gazdasági cikkeket, tanulmányokat sugárzott, de kulturálist, és szatirikust is. A váltásig nem merte betenni a lábát Magyarországra. Végül hazajött, tagja lett a „Magyarország 2000 Tanácskozás”-nak is, - de az irodalomba is visszatért. Pályázatot itthon ugyan csak egyszer nyert (Németországban háromszor). Életében Magyarországon nem kapott irodalmi díjat.

Főbb művei 
Fehér förgeteg (1966., versek)
Karneolszemű macska fuvoláján (1982. versek)
Így írtok künn (1984., versparódiák)
Vállunkon vízözönnel (2004., válogatás közel 50 év terméséből)
YOTENGRIT 1., 2.,3. kötet, (2004./2005./2006.)
A rábaközi sámánok szellemi hagyatéka
Licht und Tau (Fény és Harmat), 1992., versek német nyelven
Der Marder kehrt zurück (A nyest visszatér), 2002.
Yotengrit (2006., német nyelven)