MADÁCH Gáspár (?, 1590 k. – ?, 1641, ?): költő. A M. család sztregovai ágából származott. 1616-tól Nógrád m. szolgabírája, esküdt, országgyűlési követ. 1636-tól alispán. Balassa Simon familiárisa, kékkői jószágainak prefektusa. Rimay János unokaöccse, barátja, tanítványa, költői hagyatékának őrzője; birtokában volt egy versgyűjteménye, melynek darabjait sógora, Ráday András szándékozott kiadni. (Elveszett.) A Rimay–Madách-kódex Madách Gáspár másolatában Rimaynak több írását, költeményét tartalmazza. Madách Gáspár kétnyelvű költő; két értekezést (a pestisről és a paráznaságról), és csehből énekeket fordított. Több Cato-szentenciát versbe szedett, képmagyarázatként verset írt a hét főerényről, a főbűnökről. Néhány versében a manierista verselés durvább eszköztárát alkalmazta: érzéki leírásokat, erotikus utalásokat (Balassa János éneke solymocskájárúl, Bendő Panna). Verstechnikája kezdetleges, ütemérzéke bizonytalan.

Kiadások
Régi magyar költők tára 17, 12, 1987.