LOSONTZI István; (Szilasbalhás, 1709. ? – Nagykőrös, 1780. március 29.): pedagógiai író. 1727-től a nagykőrösi református gimnázium, 1729-től a debreceni kollégium diákja, 1737-ben Cegléden tanított; 1739-ben Utrechtben tanult, 1740-ben teológiai doktor. 1741–1769 közt a nagykőrösi református gimnázium tanára, később igazgatója. Az anyanyelvi oktatás úttörője. A több mint 70 kiadást megért Hármas kis tükör (Pozsony, 1771) c. tankönyvét, amely J. F. Ostervald bibliai történeteinek kiegészítése Magyarország és Erdély – részben verses – földrajzi és történelmi ismertetésével, 1854-ben betiltották. Latin nyelvű poétikája (Artis poetice subsidium, Pozsony, 1769) hatott a leoninus verselés hazai divatjára. Éneklésben tanító mester (Pozsony, 1754) című gyűjteményének több darabja belekerült a református énekeskönyvekbe.

Művek
1. Éneklésben tanító mester, azaz keresztyén hitnek főágazatit magokban foglaló idvességes énekek, mellyek, a’ frantziai rendes nótákra szabattatván, az Istenes éneklésben gyönyörködő magyar nemzetnek kedvére és hasznára rendeltettek. Landerer, Pozsony, 1754.
2.Hármas Kis-Tükör, melly Magyarország
I. Legújabb földleírását,
II Régibb és legújabb állapotát,
III. A magyar nemzetnek régibb és legújabb történetét híven ábrázolja. Pozsony, 1773.
3. A juhtartásról való oktatás s a dohánytermesztésnek mestersége. Pozsony, 1773.
4. Halotti énekek Wéber Simon Péter M. A., Pozsony, 1778.
5. Artis poeticae subsidium, complectens Pozsony, 1784./
Hármas kis tükör, kiad. OSVÁTH Ferenc, 1942..