KISFALUDY Sándor (Sümeg, 1772. szeptember 27. – Sümeg, 1844. október. 28.): költő. A hazai nemesség legnépszerűbb költője volt a XIX. század elején. Birtokos-nemes családból származott, a bécsi testőrség tagja lett, de könnyelmű életmódja miatt áthelyezték Milánóba. Itt francia fogságba esett, s Provence-ban kezdte írni legnagyobb sikert aratott művét, a Himfy szerelmei című, részben elbeszélő, részben lírai versciklus első részét. Ez a vers­ciklus az első országos hírű szerelmes költővé avatta Kisfaludyt. Kiszabadulása után egy ideig még harcolt Napóleon ellen, aztán leszerelt, s felesége birtokán gazdálkodott. 1809-ben, a nemesi felkelés alkalmával ismét hadba szállt. A maga korában közkedveltek voltak a nemesség múltját eszményítő verses regéi.

Művek
Minden munkái, kiad. TOLDY Ferenc, 1–4, Pest, 1847;
Minden munkái, kiad. ANGYAL DÁvid, 1–8, 1892–93, (életrajz a 8. k.-ben);
Hátrahagyott munkái, kiad. GÁLOS Rezső, Győr, 1931;
Napló és Francia fogságom, 196