KÁNYÁDI Sándor, (Nagygalambfalva, 1929. május 10.): költő, műfordító, szerkesztő. Székely földműves családban született. Az elemi iskola öt osztályát szülőfalujában végzi. Utána Székelyudvarhelyen tanul: 1941 és 1944 között a református kollégiumban, majd 1944–45-ben a Római Katolikus Főgimnáziumban, 1946–50-ig a fém- és villamosipari középiskolában. 1954-ben szerzett magyar szakos tanári oklevelet a kolozsvári egyetem bölcsészkarán. 1950 óta Kolozsvárott él. Egy ideig a kolozsvári Utunk, majd a Dolgozó Nő, végül a Napsugár c. gyermeklap szerkesztője. Az erdélyi líra élő klasszikusa, versei nagy visszhangot váltottak ki az olvasóközönségben azáltal is, hogy szívósan járja a vidéket, elsősorban iskolákban, a gyermektársadalomban érzi otthon magát, mondja és szeretteti meg a verset. Drámaírói munkássága, műfordítói tevékenysége jelesül egészítik ki e nagyformátumú alkotó életművét.( Erdély )

Művek
Cseresznyefa, versek, 1955;
Sirálytánc, versek, Bukarest, 1957;
Kicsi legény, nagy tarisznya, gyermekversek, Bukarest, 1961;
Harmat a csillagon, versek, Bukarest, 1964;
Fényes nap, nyári nap, gyermekversek, Bukarest, 1964;
Három bárány, gyermekversek, Bukarest, 1965;
Kikapcsolódás, Bukarest, 1966;
Fából vaskarika, mesék, Bukarest, 1969;
A bánatos királylány kútja, gyermekversek, 1972;
Kányádi Sándor legszebb versei, Bukarest, 1974;
Szürkület, Bukarest, 1978;
Farkasűző furulya, gyermekversek, 1979;
Kenyérmadár, mesék, Bukarest, 1980;
Tavaszi tarisznya, gyermekversek, 1982;
Madármarasztaló, gyermekversek, Bukarest–Budapest, 1986;
Küküllő kalendárium, gyermekversek, 1988;
Sörény és koponya, versek, Debrecen, 1989;
Vannak vidékek, válogatott versek, 1992;
Valaki jár a fák hegyén, válogatott versek, Kolozsvár–Budapest, 1997, 19982;
Világlátott egérke, 1998;
Csipkebokor az alkonyatban, Kányádi Sándor egyberostált műfordításai, 1999;
Szitakötő tánca, versek, 1999;
Talpas történetek, 1999;
45 poems, ford. TÓTFALUSI István, 1999.