ILLÉSHÁZY István, gr. (?, 1541. ? – Bécs, 1609. május 5.): emlékiratíró. Illésházy Gáspár nagybátyja. Gyorsan felemelkedő családból származott. 1577-től kamarai tanácsos, 1582-től Liptó vármegye főispánja, 1584-től udvarmester. Balassi Bálint barátja volt, Rimay János egy ideig szolgálatában állt. Részt vett a tizenötéves háborúban; ott volt Esztergom 1594. évi ostrománál. 1603-ban az udvar hamis vádak alapján perbe fogta. Lengyelországba menekült, majd Bocskayhoz csatlakozott, de az udvarral való megegyezést támogatta. Jelentős szerepet játszott a bécsi béke (1606) létrejöttében, majd segítette IIllésházy Mátyás trónra kerülését. 1608-tól nádor. Forrásértékű naplójában az 1592–1603 közötti eseményekről számolt be. A Ferendum et sperandum c., Balassi-hatást tükröző, sztoikus szemléletű verssel kapcsolatban Illésházy István szerzősége vitatott.

Kiadások
Gr. Illésházy István nádor följegyzései 1592–1603, kiad. KAZINCZY Gábor, 1863;
Régi magyar költők tára17, 1, 1959;
Literátor-politikusok levelei Jenei Ferenc gyűjtéséből, Adattár, 5, 1981.