HÁRS Ernő (Magyaróvár, 1920. szeptember 26.): költő, műfordító. 1938-ban Magyaróvárott érettségizett, 1943-ban a bp.-i műegyetem közgazdasági karán szerzett diplomát. 1945-től egy évig a Földművelésügyi, majd a Külügymin.-ban dolgozott. 1976-tól szabadfoglalkozású író. József Attila-díjas (1993), 1996-ban megkapta a Radnóti Társaság költői fődíját és az írószövetség Forintos-díját, és műfordítói kategóriában az Év Könyve-díjat. Angol, francia, portugál, olasz, orosz, é.-amerikai, német és cseh műveket fordít. Lefordította többek között a késő reneszánsz két nagy eposzát, Luís de Camőes A lusiadák és Torquato Tasso A megszabadított Jeruzsálem c. művét, továbbá Camőes összes szonettjét. Halk szavú, a mindennapok világára figyelő lírikus. Az emberi lét végső kérdései foglalkoztatják, mondandója filozófiai igényű.

Művek
Csillagóra, versek, műfordítások, 1964;
Lépcsőfokok, 1972;
Toronyzene, 1978;
Árnyak a barlang falán, válogatott műfordítások., 1983;
Tisztítótűz, 1984;
Hullámgyűrűk, 1990;
Hétalvó napsugárka, gyermekversek, 1990;
Éjféli tárlat, 1991;
Szeptember tenyerén, 1992;
Moabita szonettek, műfordítások, 1992;
Mit vársz, remény?, műfordítások, 1992;
Emlékezzünk régiekről, Győr, 1993;
Aranyhíd, Versek és műfordítások innentől odaátig, 1997.
Aranyhíd (versek, 1997)
A dal szüli énekesét (tanulmányok, prózai írások, 1999)
Túl az Óperencián (összegyűjtött gyermekversek, 2000)
A mindenség rácsai közt (válogatott és új versek, 2001)
Palacküzenet (versek, 2004)
Kereszt és koszorú. Búcsú a XX. századtól (2006)
Tarlóvirágok (válogatott kiadatlan versek, 2007)
Életed nélkül (válogatott versek, 1942-2009, 2010)