FÖLDI János (Nagyszalonta, 1755. december 21. - Hajduhatház, 1801. április 6.): műfordító, nyelvész. orvos, természetbúvár, nyelvtudós és költő. Mint szegény árva fiú csak nagy nehézségek árán tudott tanulni. A debreceni ref. kollégium elvégzése után a pesti egy.-en szerzett orvosi oklevelet. 1781-83 között a kiskunhalasi ref. isk. rektorprofesszora. Legbensőbb barátja, Csokonai is felkereste. 1788-ban Szatmárra került városi orvosnak, 1791-től Hajdúhadházon működött mint a hajdúkerület orvosa. Weszprémi István debreceni orvos leányával kötött boldogtalan házassága, egyik gyermekének elvesztése is siettette korai halálát. Felvilágosult szellemű, sokoldalú tudós egyéniség volt, Csokonai barátja, Fazekas Mihály sógora. Nagy természettudományi munkájának csak az állatrendszertant tartalmazó első része készült el. A Debreceni Grammatika az ő kéziratos Magyar Nyelvkönyv c. nyelvtanának átdolgozása. Versei inkább formagyakorlatok a rímes-időmértékes verselésben. Horatius és Anekreón több versét lefordította. Levelezésben állt Kazinczy Ferenccel. (debreceni kör)

Művek
Földi János költeményei, kiad. MIXICH Lajos, 1910;
Kéziratban: A természet tudománya (tankönyv jellegű), OSZK;
Észrevételei a Debreceni Grammatikára, Debrecen;
Levelezése Kazinczyval és Csokonaival: Kazinczy Ferenc, Ö. M., Lev., 1–2;
Csokonai-emlékek, szerk. VARGHA Balázs, 1960;