FALUDI Ferenc (Németujvár, 1704. március 25. - Rohonc, 1779. december 18.): író, költő. A volt jezsuita szerzetes költészetének esztétikai jelentősége igen nagy: rokokó stílusban írt versei mellett megújítja a dalformát és magyaros, népies elemekkel frissíti fel. Nevéhez fűződik a magyar irodalom első szonettje, A pipáról. Legismertebb prózai munkái a Nemes ember (1748), Nemes asszony (1749), Nemes úrfi (1771), angol, olasz írók műveinek átdolgozásai. Erkölcsnevelő, hitbuzgalmi írásai, a Szent ember (1773) elmélkedései, a Bölts ember (1778) erkölcstana után egyetlen világias szépprózai műve a szórakoztató célzatú Téli éjszakák (1787) elbeszélés-gyűjteménye.

Kiadások
Minden munkái, kiad. és bev. TOLDY Ferenc, Pest, 1853;
Versei, kiad. TOLDY Ferenc, Pest, 1854;
Versei, kiad. NÉGYESY László, 1900;
Versei, kiad. és bev. FERENCZI Zoltán, [1902];
Fortuna szekerén okossan ülj (Versek, Téli éjtszakák), kiad. és bev. VARGHA Balázs, 1985;
Prózai művei, kiad. VÖRÖS Imre, URAY Piroska, bev. VÖRÖS Imre, 1991;
Forgandó szerentse, Faludi Ferenc kéziratos versesfüzete, Szombathely, 1992 (hasonmás);