EGYED Emese (Kolozsvár, 1957. július 5.): költő, irodalomtörténész. erdélyi magyar költőnő. Középiskolát Kolozsváron végzett, majd a helybeli egyetemen szerzett magyar-francia szakos tanári oklevelet. Tanár, szerkesztő, jelenleg a Babes-Bolyai egyetem oktatója. Több verseskötete jelent meg, nemzedékének markáns képviselője. Lírája a nőiség problémáival foglalkozik elsősorban, az általánosba kivetítés esélyeivel. 1988-tól az Utunk (1990-től Helikon) szerkesztője. 1990-től a kolozsvári egyetem magyar irodalomtörténeti tanszékén tanársegéd, majd adjunktus. Az Alapművelet (Bk., 1985) című antológia kritikusai felfigyeltek kiforrott stílusára, ritmusérzékére. Verseit Áprily Lajos és Dsida Jenő lírájával rokonították.( Erdély )

Művek
Délvidék (versek, 1988)
Madárcsontú versek (versek, 1993)
Himnusz csipkefával (versek, 1993)
Élővizek (versek, 1995)
Három dió (gyermekversek, 1997)
Csönd (versek, 1998)
Mesék (mesék, 1998)
Kard és penna. Tanulmányok a felvilágosodás magyar irodalmáról (tanulmányok, 1998)
Levevék fejemről Múzsák sisakomat (Barcsay Ábrahám költészete), 1998)
Olvasó nappal, író este (esszék, tanulmányok, 2000)
Kacor! És más bábjátékok (bábjátékok, 2000)
Adieu, édes Barcsaym (monográfia, 2001)
Hajnalének (versek, 2002)
Levélajándék. Borsszem könyvek (gyermekversek, 2002)
Ötven csillag (versek, 2008)