CSORBA Győző (Pécs, 1916. november 21. - Pécs, 1995. szeptember 13.): költő, műfordító. Szülővárosában 1935-ben érettségizett. 1939-ben a jogi egyetemen doktori oklevelet szerzett. 1941-től Pécs közigazgatási tisztviselője, 1944-től a Pécsi Városi Könyvtár vezetője, 1953-tól a Baranya megyei könyvtár igazgatóhelyettese volt. 1976-ban ment nyugdíjba. 1947–48-ban öt hónapos itáliai ösztöndíj ösztönzően hatott költészetére. Első kötetét (Mozdulatlanság, 1938) saját kiadásban tette közzé. Csorba Győző a Híd panasza (1943) és a Szabadulás (1947) c. köteteivel vált országos hírű költővé, akit nemzedékének legjobbjai közt emlegetnek. Díjai: Baumgarten- (1947), József Attila-díj (1957, 1972), Janus Pannonius Művészeti Érem (1975), Kossuth- (1985), Áprily-díj (1986). Pécs díszpolgára (1986). – Ocsudó évek c. kötetének verseiben felidéződnek a költő életének eseményei tízéves koráig, apja haláláig. Csorba Győző egész költészete a halál jegyében és a halál ellenében fogant. Költészete hatalmas napló, gyakran minden áttétel nélkül elmondott események sorozata, számadás egy élet és egy életmű értelméről, barátokról, társakról, a magányról, szerelemről és a természetről. Részvétet tanusít mások iránt, miközben egyszerre kegyetlen és megértő tekintettel figyeli önmagát. A vers Csorba Győző számára a félelem és az ismeretlen megnevezése, a rendteremtés lehetősége a káoszban, a valóság egyik sajátos formája. Nyelvi és verstani újításaiban időnként nemzedéktársára, Weöres Sándorra is hatott. Nyelvi, verstechnikai tudását, hangvételének változatosságát, versformáinak sokféleségét részben versfordításainak köszönheti. Műfordítói tehetségét már 1940-ben Hélinant ófrancia eredetiből tolmácsolt A halál versei (második kiadása: 1989) c. kötetével bizonyította, amikor a magyarban szokatlan versformát és stílust honosított meg. Szerepe volt Janus Pannonius nagyságának elismertetésében. A középkori és modern európai lírát egyaránt fordító Csorba Győző – többek között – Goethe és Brecht kiemelkedő tolmácsolója.(Újhold)

Művek
Négy kicsi cica, gyermekversek, 1946;
A szó ünnepe, versek, 1959;
Séta és meditáció, versek, 1965;
A lélek évszakai, versek, 1970;
Időjáték, versek, 1972;
Anabázis, versek, 1974;
Március, 1975;
Észrevételek, versek, 1976;
Kettőshangzat, válogatott műford., 1976;
Válogatott versek, 1945–1975, 1979;
Ritmus, rend, zene, versek, 1981;
A világ küszöbei, versek, 1981;
Simeon tünődése, versek, 1983;
Görbül az idő, versek, 1985;
Vissza Ithakába, válogatott versek, 1986;
A szavak bolyhai, versek, 1988;
Szemközt vele, versek, 1991;
Egy eltűnt pécsi utcára, Békéscsaba, 1991;
A város oldalában, Beszélgetések Csuhai Istvánnal, Pécs, 1991;
Csikorgó versek, versek, Pécs, 1995;
Kétféle idő, vál. versek, 1995;
Csorba Győző válogatott versei, 1997;
Drámafordítások, Pécs, 1998.