CSANÁDI Imre (Zámoly, 1920. január 10. – Budapest, 1991. február 23.): költő, műfordító, szerkesztő. Az elemi iskola 4 osztályát a zámolyi iskolában végezte. Amikor iskolás lett, már olvasott, írt újságszélekre. 10 évesen írta első versét Székesfehérvár, a történelmi város és a szülőföld kapcsolatáról. 1931-ben a Székesfehérvári Állami Ybl Miklós Főreáliskolában folytatta tanulmányait. Jól tanult, ügyesen forgatta a ceruzát és az ecsetet is.  Ő volt az önképzőkör elnöke. Érettségi után Zámolyon jegyzőgyakornok, majd Pusztavámon házitanító. 1940-ben fehérvári rajztanára biztatására és ajánlására jelentkezett és fel is vették a Képzőművészeti Főiskolára. Így került a Győrffy-kollégiumba. Félév után azonban kiíratkozott a főiskoláról, ráébredt, hogy számára csak az irodalom az élet. 1941-ben katonának vitték, 1944 végén pedig hadifogságba esett, és csak 1948-ban került haza Ukrajnából. Budapesten kezdte újra az életet. 1951-től a Szépirodalmi, majd a Magvető Könyvkiadónál dolgozott. 1976-tól nyugdíjba vonulásáig az Új Tükör főszerkesztője volt. A költői formák avatott mestere; a magyaros – ütemhangsúlyos- és az időmértékes verselésnek egyaránt nagy művésze volt. Az alkotó tevékenységen kívül jelentős tudományos kutatómunkát is végzett.Budapesten 1991. február 23-án halt meg.

Művek 
Esztendők terhével, (versek). 1936-1953, 1953; 
Röpülj, páva, röpülj, (népballada-gyűjtemény) [Vargyas Lajossal], 1954; 
Erdei vadak, égi madarak, (versek), 1956; 
Négy testvér, (gyermekversek), 1956; 
Kis verses állatvilág, (gyermekversek), 1958; 
Ördögök szekerén, (versek), 1938-1963, 1963; 
Csillagforgó, (válogatás és új versek), 1966; 
A magyar valóság versei I-II., (antik válogatás), 1966; 
Ötven vers, 1970; 
Összegyűjtött versek 1936-1974, 1975; 
Kergetőző négy testvér, verses képeskönyv, 1975; 
Bástya és bátorság, (versek), 1976; 
Városom - mostohám, (versek), Szfvár, 1987; 
Egy hajdani templomra. Válogatott és kiadatlan versek, 1936-1988, 1989.