"Isten hatalmas leckét adott fel számunkra,  mikor arra szorított bennünket pedagógiájával:  tanuljuk megismerni, számba venni, tisztelni és  osztályostársnak életünkbe belekalkulálni  Én-ünkön túl a másik felet." 
                                                  Karácsony Sándor

Tervezett programomat egyedül nem tudom elvégezni, mert egy elfelejtett műfajt kell újraéleszteni. Műfajomat, műfajunkat a szórakoztatóipar elvetette /helyesen/, a komolyzene kevésnek tartotta /nem is baj, mert ez a műfaj nem ünnepi műfaj/, a népzene művelői a műdalok tárházába tartozónak tekintette /ami igaz is/. 

Tehát a verséneklés önálló életet élő műfaj. 

A magyar nyelv tisztaságának védelme és hagyományainak őrzése a szándékom. 

1. Heti egy-egy koncerttel, klubestekkel akarom életben tartani azt a személyes kapcsolatot, amit az előző években sikerült kialakítanom és ami erre a műfajra oly jellemző. 
2. Az oktatás részére /vers és irodalom/  előadások szerkesztése és szervezése. 
3. Könyvsorozatot is tervezek /kották, esszék, bibliográfiák stb./ Szenci Molnár Albert fordításában a Genfi Zsoltárokat videón 150 magyar művelődéstörténeti emlékhelyen rögzíteném. 
4.Verszenéimet szeretném átadni előadóművészeknek. Színi tanodásoknak, versmondóknak, sanzon  énekeseknek repertoárdarabokat biztosítani. 
5. A verséneklés rádiós, televíziós műfaját, fórumait szeretném megteremteni. 
6. Hangfelvételek kiadásával "hanglenyomatokat" hagynék. 

Ehhez a munkához keresek munkatársakat. Szervezőket, studióvezetőket, sokszorosítókat, nyomdászokat  és mindenekelőtt befektetőket, támogatókat. 

Nagyon köszönöm jóindulatotok megnyugtató erejét, de ez az erő is kevés volt, hogy a hazai értetlenség falát áttörjem. Ez a fal három Magyarországot hozott létre, ha nem többet. Az első Budapest-Magyarország, a második Vidék-Magyarország, a harmadik az Elcsatolt-Magyarország. 

Az elsőben, Budapest-Magyarországban, minden négyzetmétert és a fölé tornyosuló légköbmétereket olyan erők foglalták el, amelyeket nem sikerült sem magatartásommal, sem viselkedésemmel, etikámmal meggyőzni igazamról, igazunkról. 

A második, a Vidék-Magyarország, talán még szerencsés helyzetben van, mert még ismeri önmagát, még képes magyar sajátosságait átélni, hagyományaira építeni. Bár veszíti ismertető jegyeit és tudja, hogy a Főváros - Vidék ellentétből győztesként nem kerülhet ki mert akkor mindketten vesztesek lesznek. Ezért áll vagy inkább mozdulatlannak tűnik a művelődés és a kultúra közel és túl a 3000 településen. 

A harmadik, az Elcsatolt-Magyarország, ahol szorítások és a magyarellenesség nyíltan akadályoz művelődést és oktatást, és a gazdaságban olyan erők (magyar résztvevőkkel karöltve) vették fel az álarcot e Közép-európai farsangban, akikről azt képzeltem, hogy képesek távlatokban gondolkodni. 

Tudom, hogy nem kerestem meg mindenkit, mert nem volt annyi lehetőségem, hogy mindhárom Magyarországban megtaláljam azokat a vállalkozókat, egyéniségeket, akikben a kulturális felelősség nem csak érzet, hanem tudat is. Nincs több erőm, türelmem a keresésre, kutatásra? 

Ezt a kérdést nagybetűkkel kellett volna írnom, de szégyellem magam és bocsánatért imádkozom eddigi elbizakodottságom miatt. A köz oktatása és művelődése felelőtlen, tanulatlan emberek irányítása alatt áll. Ezeknek kiszolgáltatottja, kiszolgálója sok-sok jó szándékú tanító és alkotó magyar ember. Álmaim és terveim arra a magam életművére épültek, amit a közönség jóindulata, szeretete nélkül nem álmodhattam volna meg.