Népünk a négy évszakkal megáldott föld lakói között él. Ez az a közös idő, amiről sokszor megfeledkezünk. A hagyományok, szokások, ünnepek, ruházkodás, építészet, a közösségi élet minden formája más, mint a tőlünk északabbra, délebbre élőknél. 
Azok a  népek, akik erre jártak, hagyományaikban máig őrzik azokat a növényeket, amelyek csak felénk honosak. Például a  kelták fanaptárában találunk olyan fát, amelyik mai hazájuk területén nem ismeretes. 

A biblia, amely természeti képeivel, olvasmányainak cselekményeivel oly sok örömet, érdekfeszítő órát szerzett, csak két évszakot ismer, a meleg és a hűvös évszakot. Prédikátorainknak és a Szentírás fordítóinak sokáig csak a cselekmény üzenete jutott tanítási alapul. A nép beleélő képessége kellett ahhoz, hogy négy évszakban lássa, értelmezhesse Jézus és az apostolok életét. 

Némely gondolatomban a velünk együtt élő népek gyerekeit képzelem el. Ők ugyanazt az ajándékot kapják a természettől, mint mi. Hagyományaik is hasonlítanak, legalábbis az elmúlt évezred során hasonlítani kezdett népünkéhez. Dalaink, szokásaink elvegyültek. A vegyes házasságok során családi tradícióink is változtak. Az egyéniségből, szokásokból valami természetesen megmaradt, amitől magyar a magyar és román a román és így tovább.

Az ezekről elgondolt gondolatokat azoknak a gyermekeknek kell elmondani, akik természetes kíváncsiságuk miatt keresik, nem csak szűkebb, de tágabb  környezetükkel is a kapcsolatot. A szlovák, vagy az osztrák környezet valóban más, de az élet minőségéről, a különbözőségről is szót kell ejteni. Például elítéltek gyermekei és a becsületes családok gyermekei sokszor olyan igazságtalan megkülönböztetésben élnek, hogy a rasszizmus csak ipiapacs hozzámérve.

A szociális és kulturális élet sokszínűségének bemutatása és a hitbéli bizalom összekötő, esetleg éppen a hitetlenség miatt szétválasztó erőknek megszelídítése a cél.