Ratio educationis megrövidített címe azon kormányrendeletnek, amellyel legelőször rendezték államilag Magyarország közoktatását. E rendelet, melyet Mária Terézia királyné adott ki 1777. nyomtatásban, a következő címmel jelent meg: Ration Educationis totiusque Rei Literariae per Regnum Hungariae et Provincias eidem adnexas. Tomus I. Vindobonae. Typis Joan. Thom. Nob. de Trattnern. MDCCLXXVII. Szerzője ennek a nagy koncepcióju tanulmányi rendszernek Urményi József, főként pedig Tresztyánszky Dániel volt. A Ratio educationis a közoktatást, amelyet addig kizárólag az egyházak ügyének tekintettek, legelőször teszi állami üggyé és kiterjeszkedik a közoktatás minden ágára, az egyetemre, akadémiákra, gimnáziumokra, népiskolákra. A Ratio educationis a fő felügyeletet az összes iskolaügy fölött a koronának tartja fenn, mely ezt a jogot Magyarországon és Szlavoniában a helytartótanács, Horvátországban pedig a kancellária útján gyakorolja (l. Iskola).

A Mária Terézia-féle Ratio educationis érvényben megmaradt egész 1806-ig, amikor a második Ratio educationist bocsátották ki. E rendeletnek teljes címe a következő: Ratio educationis publicae totiusque rei literariae per Regnum Hungariae et provincias eidam adnexas. Budae. Typis et sumtibus regiae Universitas Hungaricae. 1806. Ez a második Ratio educationis az elsőtől sok tekintetben eltér. Részint az 1790-81-iki országgyüléstől kiküldött bizottsági javaslatai, részint pedig a kormánynak az első Ratio educationison tett módosításai érvényesülnek benne. Ennek az értelmében is a királyé a fő felügyeleti jog, de az országos főkormányszék útján gyakorolja. Az elemi iskolák felügyeletére eddig fennállott felügyelőséget eltörli s e tisztet is ráruházza a gimnáziumok felügyeletével megbizott főigazgatókra, akiknek számát hatban állapítja meg, úgymint a budai, nagyváradi, pozsonyi, kassai, győri és zágrábi. A Ferenc király Ratio educationisa is három részre tagolja a gimnáziumot: kis gimnáziumra, vagyis grammatikai iskolára négy éves tanfolyammal; nagy gimnáziumra, vagy az úgy nevezett humanistákra, két éves tanfolyammal és végre a két éves tanfolyamu bölcseleti kurzusra. A népiskolát ez a szervezet is falusi, kisvárosi és nagyvárosi iskolákra osztja. A nagyvárosi iskolákkal voltak egybekapcsolva a tanítóképzők is. A leányok tanításáról külön intézkedik a második Ratio educationis, meghagyván, hogy a köznép leányait vallás- és erkölcstanra, az evangéliumokra, olvasásra, irásra, számvetésre, női házi munkára és Magyarország állapotának ismeretére kell tanítani. A magasabb rangú leányoknak pedig az említetteken kivül előszabja a irók olvasását, a magyar, német és francia nyelvet, a világtörténelmet és földrajzot. A Ratio educationisok csak kormányrendeletek voltak, nem pedig országos törvények, a protestánsok azokat iskoláik szervezésében és berendezésénél irányul el nem fogadták, s midőn a kormány azoknak végrehajtását ismételten is sürgette, ők a Ratio educationisok intézkedései és a főigazgatók hatósága ellen mindannyiszor erélyesen tiltakoztak. De a magyarországi katolikus iskolák egész 1848-ig a második Ratio educationis szellemében voltak szervezve és berendezve.

1777-ben dolgozta ki Tresztyánszky Dániel, Makó Pál, Kollár Ádám. Kilenc kerületre osztották fel az országot, egységes tantervet írtak elő, az oktatást világi felügyelők ellenőrizték. Főként hasznos tárgyakat tanítottak: természeti és mezőgazdasági ismereteket, matematikát, mértant, könyvelést, a humán tárgyakat a történelem képviselte; ezt a tantervet a katolikus iskolákban alkalmazták. A tanév november 1-től szeptember 20-ig tartott, a nagy szünetet a szüret idejére tették. A tanórák reggel 1/2 8-tól (nyáron 1/2 7-től) 10-ig, majd 1/2 2-től 4-ig tartottak. Alsó fokon anyanyelven, középfokon latinul oktattak.

Tersztyánszky Dániel (nádasi), udvari tanácsos és kir. táblai biró, T. Dániel bányatiszt és Pfanschmidt Ágnes fia, szül. 1730. jan. 30. (keresztelés) Krompachon (Szepesm.); tanult Pozsonyban 1755., Altorfban 1761., Erlangenben és Stuttgartban; Bécsben telepedett meg és 1765. ápr. 16. a felsőmagyarországi bányapolgárság őt ügyvivőjének és jogi meghatalmazottjának választotta meg. A Bécsben levő írókból és tudósokból társaságot toborzott össze, mely alapját képezte a magyar tudóstársaság tervezetének, mely 1771-76. az «Allerhöchsst privilegirte Anzeigen» cz. folyóiratot adta ki. Végrendeletében alapítványt is tett a Kovachich által alapított historiai és diplomatiai intézet javára. 1774. ápr. 15. a bécsi udvari kamaránál másodlevéltárnokká, 1775. okt. 7. pedig titkárrá és registrátorrá neveztetett ki 1500 frt évi fizetéssel. Ez időtől fogva a Ratio Educationis kidolgozásával foglalkozott Ürményi Józseffel együtt. 1778. szept. 26. Mária Terézia királynő egy récsei (Pozsonym.) nemesi kuriával ajándékozta meg. 1779. pozsonyi kir. kamarai tanácsossá neveztetett ki 3000 frt évi fizetéssel. 1790. rendes hivatala mellett a hétszemélyes táblánál a bányaügyek előadói tisztével megbizatott; azért Budára saját házába költözött. Betegeskedése miatt 1799. máj. 21. nyugdíjazták. Meghalt 1800. okt. 29. Budán.

Makó Pál jezsuita szerzetes tanár 1723. július 9-én született Jászapátiban. A rendi képzés idejét Trencsénben, Győrött, Nagyszombatban, Grácban majd a besztercebányai kolostorban töltötte. 1758-tól a nagyszombati egyetemen a mennyiségtan oktatója, később logikát és metafizikát tanított. Nagyszombatból Bécsbe rendelték, hogy az ottani egyetemen ugyanezen tárgyakat tanítsa. 1763-ban kinevezték a bécsi Theresianumba a matematika és a kísérleti fizika rendes, valamint a mechanika rendkívüli tanárává. A következő évtizedben írta nemzetközi elismerést szerző tankönyveit, valamint fizikai tárgyú értekezéseit. Compendiaria matheseos institutio című műve hat kiadást ért meg, a Monarchia országaiban az akadémiák és egyetemek tankönyve volt. Legrangosabb műve, a Calculi differentialis et integralis institutio (A differenciál- és integrálszámítás tana), 1768-ban jelent meg Bécsben. De arithmeticis et geometricis aequationum resolutionibus libri duo (Az aritmetikai és geometriai egyenletek megoldásáról szóló két könyv, 1770) című művét George Cantor, a modern matematika egyik nagy úttörője a kor legjobb algebrakönyvei között említi. A maga korában nagy hatású fizikai tárgyú munkája a légköri elektromossággal és a villámvédelemmel foglalkozik (1773), amely Révai Miklós fordításában magyarul is megjelent “A mennykőnek mivoltáról ’s eltávoztatásáról való böltselkedés” címen. A jezsuita rend 1773. évi feloszlatása után Mária Terézia bélai apáttá, váci kanonokká és királyi tanácsossá nevezte ki. Szerepet vállalt a magyar közoktatásügy újjászervezésében: Ürményi Józseffel és Tersztyánszky Dániellel részt vett az első Ratio Educationis kidolgozásában, a latin szövegezés az ő munkája. 1777-ben a nagyszombati egyetem Budára költözésekor a bölcsészeti kar igazgatójává nevezték ki, e tisztségét haláláig betöltötte. Budán hunyt el 1793. augusztus 19-én.

Kollár Ádám Ferencz (keresztényi), jogtudós, cs. kir. udvari tanácsos és az udvari könyvtár igazgatója, szül. 1718. ápr. 15. Terchován (Trencsénm.). szüleivel ötéves korában Beszterczebányára került és ott kezdte tanulását, majd Selmeczbányára küldetett; a rhetorikát és poesist Nagyszombatban tanulta; 1737-ben itt lépett be a jezsuita-rendbe s Bécsben a bölcseletet három évig hallgatta; azután Szent-Miklóson a gymnasiumban grammatikát és syntaxist tanított. Innét ismét Bécsbe helyezték, hol főleg a keleti nyelvekkel és theologiai tanulmányokkal foglalkozott. 1748-ban kilépett a rendből és a magánéletbe vonult vissza, hogy minden erejét a tudományoknak szentelhesse; van Swieten a cs. udvari könyvtár igazgatójának pártfogásával jún. 10. kineveztetett az udvari könyvtár első irnokának; 1749. márcz. 12. második őrré, 1758. első őrré léptették elő. Különösen kitünt a történelem és a classikai, héber és török nyelvek ismeretében. 1748-tól 1751-ig görög előadásokat tartott az egyetemen az orvosnövendékeknek. Mikor van Swieten 1772-ben meghalt, 1773. okt. 6. ideiglenes, 1773. jan. 7. végleges igazgatónak neveztetett ki az udvari könyvtárban, egyszersmind az udvari tanácsosi czímet nyerte. 1775-ben a királyné irodalmi érdemeinek elismeréseül 4000 frt évi fizetést és adományul a sopronmegyei Keresztény helységet adta neki. 1777. május 2-án nemesi czímere kibővíttetett és a keresztényi előnevet vette fel. A Biponti tudós társaságnak rendes tagja volt. Meghalt 1783. júl. 15. Bécsben.