A prédikátor

Nem csak hitvalló, hanem hitet teremtő, az élet sodrában áll. Szellemi csaták árán hódít híveket, akiket folytonos szellemi készenlét és fokozott lelki hatás árán kell megtartania. A tömegekre igyekszik hatni, a tömegeket, a népet próbálja új hitvallás zászlaja alá terelni, szerves kapcsolatban áll a néppel, azonosul vele és a népiséget, a nép nyelvét, ízlését, érzelmi kultúráját s gondolkodásmódját beárasztja az irodalomba. A prédikátorok európai színvonalú kultúremberek. Ők árasztják be a magyar irodalomba a társadalmi gondolatot, a társadalmi igazság elvét, műveikben születik meg a társadalmi kritika hangja és a társadalom tudatos érzékelése, értékelése.

A katona

A katona is közvetlen érintkezésbe kerül a néppel, rengeteget felszív nyelvéből, szelleméből és kultúrájából. A katona állandóan érintkezik a kelet-közép-európai fajtákkal, megismeri őket, szellemüket, dalaikat, kultúrájukat. A végeken a bajtársiasság olyan korlátokat rombolt le, amelyek békésebb időkben talán szentnek és sérthetetlennek tetszettek. A katonaság nemcsak magyar-török hadakozásban merült ki, hanem magyar és török érintkezést is teremtett. A végvári ellenfelek olykor barátkoztak egymással, sőt zenészeiket és énekeseiket is cserélgették. A fajták és népek dalkultúrája egymásba ömlött a végeken; kölcsönösen megtermékenyítették egymást.

A vándorlantos

Hivatása az ének szerzése és előadása. A lantos az ősi árpádkori énekesrendnek közvetlen utóda. Tudósítók voltak, zeneszerszám kíséretével énekelték a versbe szedett történelmet, régi hősi énekeink korszerű folytatását. 

Az emlékírók

Saját lelkiismeretük nézőpontjai szerint figyelték az életet s a világot, saját történelmi élményeiket írták. Az emlékiratok csakis átélt dolgokról és eseményekről tudósítanak. Ezek a művek a magyar szellem konkrétumokra törekvő, realista, a fantáziát megvető, eleven élményekből építő, szabad formára, gátlásokat megvető megnyilatkozási módra törekvő alkotásai. (Bethlen Miklós, Cserei Mihály)

A "nagy magyar terv" hordozói

Megteremtik a szellemi Magyarország tervrajzát. Társadalmi  és erkölcsi kritikát alkalmaznak. Ők a tevékeny, teremtő elmélkedésnek mesterei.
 (Apáczai Csere János)

A bujdosó

Nem tekinti életformának a bujdosást, a magyarság nyugati látóhatárát rendezi. Európa-élményért kelt útra és az élmény megszerzése után hazatér európai magyarnak. 
A másik bujdosó típus, a rendi társadalom létében megingatott alakja, aki alól nemcsak a földet, de a közjogi alapot, az "országot" is kirántotta az idegen hatalom. Érzelmi kultúrájuk az áldozatok vállalásának emberi hitét hirdetik. (Misztótfalusi Kis Miklós, Szepsi Csombor Márton, Apáczai Csere János)

A rab

Költői terméke a börtönének. Halálos szorongattatásban születtek ezek a versek, a lélek lehány magáról minden mulandó fölösleget és megkísérli a fölemelkedést az élet magasabb értelméhez, az örök dolgokhoz. (Bónis Ferenc)

A deák

Nyolcadik típusnak a deákot tekinthetjük, a tanult legényt, aki az élet minden vonatkozásába belepillanthatott. Kötelességének vélte az irodalom művelését s ápolását.