Határ Győző
Tükörkép 

ki az a tükörbe’ jön velem be furcsa 
én-forma ebadta bumfordi mufurca?! 
tükörutcahosszat: 
pusztulj az utcárul! 
négybojtos pojácás 
föveged elárul! 
 
engem ne utánozz kacsintós aki vagy: 
ha sarkon befordulsz tükörből elmaradj! 
te csak ne hasonlíts 
sobrimra zsiványul 
én – te?! nem lehetek: 
a szemed se áll jól 
 
füled is elállós sün-hajad is sörte 
– sipirc fékomadta szélhordta-söpörte! 
az aki én vagyok: 
fáintos-magasabb 
te meg csak kidugod 
a segged a hasad 
 
takarodj előlem te – falu-köpcöse! 
még hogy te: tükörkép?! bebeszélés! mese! 
no végre kipusztulsz 
széplátó mezőmből 
sarkamban sarkantyúd 
többé nem zörömböl 
 
sarkig a kirakat! csúfság! valahára 
kilobbansz s úgy zúzod magadat halálra 
hirtelen tükrödből 
mint a parancsolat 
úgy elfogysz! belőled 
szűzlányfing se marad –