RÁDAY PÁL (Losonc, 1677. júl. 2. - Pécel, 1733. máj. 20.): kuruc diplomata, kancelláriai igazgató, jómódú birtokos nemes. 1703. novemberben csatlakozott II. Rákóczi Ferenchez. Feladata főleg a diplomáciai ügyvitel irányítása volt, A kuruc kor legnagyobb publicistája. Ő írta a külföld tájékoztatására készült kiáltványokat és röpiratokat. Szerkesztette a kurucok újságát, a Mercurius Veridicust. Ő dolgozta ki a kurucok katonai törvénykönyvét. A református egyház első egyetemes főgondnoka. Több vallásos munkát is írt, Lelki hódolás c. imádságoskönyve (1715) a század folyamán számos kiadásban jelent meg. Lerakta alapját a híres péceli Ráday-könyvtárnak	itt  versek  és  dalok  lesznek
	AMADE LÁSZLÓ, báró (Bős, 1704. júl. 26. - Felbár, 1764. dec. 22.): költő, Nagyszombatban és Grazban végzett főiskolát, bölcsészeti doktorátust tett. Népszerű, változatos ritmusú verseket írt. Katonaéneke, melyre Kodály Zoltán írt dallamot, népi változatban is elterjedt (A szép fényes katonának...), zenével is foglalkozott. Verseinek egy részét énekelve adták elő, részben saját maga által írt dallamokkal, néhány fenn is maradt.
	LOSONCZI ISTVÁN (Debrecen, 1709 – Nagykőrös, 1780. márc. 29.): pedagógus, református prédikátor. Tanulmányait Debrecenben, Utrechtben (1739 – 40) végezte, itt szerzett 1740-ben teológiai doktori oklevelet. 1741-től a nagykőrösi gimnázium tanára és igazgatója. 1769-ben nyugdíjba vonult. A magyar nyelvű tanítás egyik előharcosa. Hangoztatta, hogy az elemi iskolában a vallástanon kívül a magyar írást, olvasást, számtant és történelmet is kell tanítani. Magyar nyelvű, Magyarország. történetét és földrajzát versben ismertető Hármas kis tükör c. tankönyve (Pozsony, 1771) hosszú időn át szolgálta a nemzeti történelem, a honismeret oktatását, s mintegy 50 kiadást ért meg. A hazaszeretetre nevelő könyvet a Bach-korszakban betiltották (1854).
	FALUDI FERENC (Németujvár, 1704. márc. 25, - Rohonc, 1779. dec. 18.): költő, prózaíró, fordító. 16 éves korában belépett a jezsuita rendbe. 1740-45 között Rómában ismerkedett meg az olasz és francia irodalommal és itt kezdett fordítani és verselni. 1748-tól a nagyszombati nyomdát, 1751-től a kőszegi jezsuita rendházat és kollégiumot igazgatta. 1757-től 1773-ig a pozsonyi jezsuita könyvtár igazgatója. A jezsuita rend eltörlése után Rohoncon élt és itt is halt meg. A késő barokk és a rokokó kiemelkedő művésze. Életében csak prózai munkái jelentek meg versei csak halála után láttak napvilágot. Lírájára az olasz énekköltészet mellett a magyar népköltészet
	RÁDAY GEDEON, gróf (Ludány, 1713. okt. 1. – Pécel, 1792. aug. 6.): író, irodalomszervező, földbirtokos. Ráday Gedeon Pál kuruc diplomata fia. Hároméves németországi tanulmányútja során 1732-ben az odera-frankfurti egyetemenn tanult, innen 1733-ban, atyja halála után tért haza. Birtokainak kezelése mellett életét a nemzeti művelődés ügyének szentelte. Széles körű levelezést folytatott korának íróival, támogatta irodalmi művek és folyóiratok kiadását. Családjának atyja által alapított könyvtárát tovább gyarapította; második alapítójává lett a méltán nagy hírnévre szert tett péceli gyűjteménynek. Ő írt először német mintára rímes-mértékes formában verset (Ráday-versforma) s ezzel nagy hatást gyakorolt a magyar költői kifejezésmód fejlődésére. Zrínyi Szigeti veszedelmének több énekét prózában közölte, ezzel felhívta a figyelmet a már-már elfeledett mű nagy jelentőségére. 1764-ben Pest vármegye követeként részt vett az országgyűlésen, 1772-ben Sárospatakon ismerkedett meg Kazinczyval, aki 1782 – 83-ban, pesti patvarista korában sokat időzött vele. Munkáinak nagy része kéziratban maradt s halála után elpusztult.
	ORCZY LŐRINC, báró (Tarnaörs, 1718. aug. 9. - Pest, 1789. jul. 28.): költő, 1741-től az osztrák örökösödési háborúban, majd a hétéves háborúban harcolt. 1764-ben tábornoki ranggal nyugdíjba vonult s tarnaörsi birtokán gazdálkodott. 1774-től 1782-ig a Felső-Tisza szabályozásának kormánybiztosa volt. Tarnaörsi kastélyában számos író felkereste. A kései magyar feudalizmus költője volt; a nagybirtokos költőtipus késői képviselője. Költészete felvilágosodási elemeket is felmutat, de alapjában véve a régi nemesi életszemléletet tükrözi, kicsendül belőle félelme a polgári fejlődéssel szemben
	GVADÁNYI JÓZSEF, gróf (Rudabánya, 1725. okt. 16. - Szakolca, 1801. dec. 21.): császári lovasgenerális, költő, író, Olasz eredetű katonacsaládból származott. 1743-tól 40 éven át katona, részt vett az örökösödési és a hétéves háborúban, vitézségével kitüntette magát. 1783-ban nyugíjba ment és Szakolcán telepedett le. Egymás után jelentette meg népies stílusban írt verses elbeszéléseit. Különösen a falusi nótárius budai utazásáról és a Rontó Pálról szólók lettek népszerűek. Kora számos írójával váltott költői leveleket, egy részüket ki is adta. Szemben állt a felvilágosodással, jelentősége mégis nagy, az élő beszédhez közel álló népies stílust és néhány halhatatlan tipust teremtett meg (A peleskei nótárius, Rontó Pál).
	BARÓTI SZABÓ DÁVID (Barót, 1739. ápr. 10. - Virt, 1819. nov. 22.): költő, műfordító. Székely nemesi családból származott. 1757-ben Székelyudvarhelyen belépett a jezsuita rendbe. A jezsuita rend feloszlatása után Komáromban majd Kassán volt tanár. Itt indították meg és szerkesztették Kazinczyval és Batsányival 1788-tól a Magyar Museum címmel az első magyar nyelvű irodalmi folyóiratot., A nemesi-nemzeti mozgalom egyik költője. A görög-római verselés egyik meghonosítója a magyar költészetben, költői nyelvünket tájszavakkal és újításokkal frissítette.
	BARCSAY ÁBRAHÁM (Piski, 1742. feb. 2. - Csóra, 1806. márc. 6.): költő. Az erdélyi Barcsai fejedelmi család leszármazottja. 1762-ben a bécsi magyar testőrség tagja lett s itt Bessenyei írói köréhez tartozott. 1794-ben marossolymosi birtokára vonult. Részt vett a megélénkülő erdélyi politikai életben, a Martinovics-per után rövid időre letartóztatták, Költeményei jórészt barátaihoz (Bessenyei, Báróczi, Orczy Lőrinc és Ányos Pál) írt verses levelek. A nemesi felvilágosodás utján haladva elitélte a hódító háborút és a fejedelmi zsarnokságot.
	BESSENYEI GYÖRGY (Bercel, 1747 - Pusztakovácsi, 1811. febr. 24.): író, filozófus, a magyar felvilágosodás első szakaszának vezéralakja. Kezdeményezésére alakult meg Budán az első Magyar Tudós Társaság. Élete utolsó két évtizedében írt műveinek megjelentetését a cenzúra megakadályozta. Számos munkája még ma is kéziratban van. Szépirodalmi alkotásainak túlnyomó része társadalmi és politikai kérdésekkel foglalkozik. Ő dolgozta ki a magyar nemzeti művelődéspolitika első rendszerét. A magyar nyelv és irodalom fejlesztésében, a tudományok terjesztésében a nemzetnevelés eszközét látta. E törekvés jegyében állt akadémiai tervezete is.
	RÉVAI MIKLÓS (Nagyszentmiklós, 1750. febr. 24. - Pest, 1807. ápr. l.): költő, nyelvész, tanár. A szegedi piaristáknál tanult, 1769-ben lépett a rend tagjai közé. A szerzetesi életformát nehezen viselte. 1778-ban szentelték pappá Nagyváradon. Több felé tanított. Egy esztendeig Pozsonyban szerkesztette a Magyar Hírmondót, az első magyar nyelvű hírlapot. Bécsben rajzra tanította Széchenyi Istvánt, 1802-től a budapesti egyetem tanára. Szabadelvű vallási felfogása és lelkes hazafisága miatt sok üldöztetésben volt része. A magyar nyelvtudomány egyik legnagyobb alakja, az első rendszeres magyar stilisztika szerzője. 1806-ban megjelentette Elaboratior Grammatica Hungarica c. alkotását.
	VIRÁG BENEDEK (Dióskál, 1754 - Buda, 1830. jan. 30.): tanár, költő, író. A magyar ódaköltészet egyik legnagyobb mestere. 1789-tő1 írt verseket Baróti Szabó Dávid hatására. Az antik költészet és főleg Horatius volt az ideál a. Verseit - hazafias és bölcselkedő ódáit, szatíráit, epigrammáit klasszikus versformákban írta, megszólaltatva a felvilágosodás eszméit. Első művei a kassai Magyar Museum és az Orpheus c. folyóiratokban jelentek meg. Versbe szedte Bessenyei György Hunyadi László c. tragédiáját. Lefordította Horatius leveleit és ódáit. Életének utolsó harmadában Magyarország történetét dolgozta fel a mohácsi vészig. Békességóhajtás c. versét Kodály Zoltán megzenésítette.
	FÖLDI JÁNOS (Nagyszalonta, 1755. dec. 21. - Hajduhatház, 1801. ápr. 6.): orvos, természetbúvár, nyelvtudós és költő. Felvilágosult szellemű, sokoldalú tudós egyéniség volt. Csokonai barátja, Fazekas Mihály sógora. Nagy természettudományi munkájának csak az állatrendszertant tartalmazó első része készült el. A Debreceni Grammatika az ő kéziratos Magyar Nyelvkönyv c. nyelvtanának átdolgozása. Versei inkább formagyakorlatok a rímes-időmértékes verselésben. Horatius és Anekreón több versét lefordította. Levelezésben állt Kölcsey Ferenccel.
	VERSEGHY FERENC (Szolnok, 1757. ápr. 3. - Pest, 1822. dec. 15.): a magyar felvilágosodás korának írója, a jakobinus mozgalom tagja. Jozefinista felfogású pesti hitszónok, majd rendje eltörlése után tábori káplán. 1788-tól a Magyar Museum munkatársa. 1793-ban világias életmódja s felvilágosult, egyházellenes írásai miatt, zárdafogságban tartották Nagyszombatban. Onnét kiszabadulva Pesten a Martinovics-mozgalomhoz csatlakozott. A francia forradalmi indulót, a Marseillaise-t elsőként fordította le. Őt is elfogták, halálra ítélték, ezt az uralkodó bizonytalan ideig tartó börtönre változtatta. Kilenc év múlva a jakobinus mozgalom elítéltjei közül utolsónak szabadult. Sokoldalú író volt. A nyelvtudományi kérdések: a helyesírás, a nyelvhasonulás, a nyelvjárások problémái is foglalkoztatták. Zenével is foglalkozott. Maga is komponált dalokat. Zenei értekezéseket is írt Az irodalmi életből kirekesztve halt meg.
	KAZINCZY FERENC (Érsemlyén, 1759. okt. 27. - Széphalom, 1831. aug. 22.): író, a korabeli magyar irodalom és nyelvújítás vezéralakja. 1788-ban Batsányi és Baróti Szabó társaságában megindította az első magyar irodalmi folyóiratot, a MagyarMuseumot, majd 1790-ban külön folyóiratot adott ki, az 0rpheust. 1794-ben csatlakozott a magyar jakobinus mozgalomhoz. Letartóztatták, halálra ítélték, majd királyi kegyelem az ítéletet bizonytalan ideig tartó várfogságra módosította. Ezt az időt fogságom naplója címmel örökítette meg. Kiszabadulása után a nyelvújítás mezején, az irodalmi élet megszervezésével a politikai és társadalmi haladásért harcolt. Minden írót felkeresett leveleivel, levelezése pótolta a hiányzó irodalmi folyóiratot. Hamarosan az irodalmi élet vezére lett. Fontos célja a nyelv megreformálása, csinosítása, azért küzdött a Poétai epistola Vitkovics Mihály barátomhoz (Buda, 1811.) és a Tövisek és virágok (Sárospatak, 1811.) c. köteteiben. A nyelvújítási harcot Orthológus és neológus nálunk és más nemzeteknél (1819) c. értekezése zárta le az új irány sikerével. 1828-ban jelent meg legjobb műve: önéletrajza, a Pályám emlékezete.
	PÁLÓCZI HORVÁTH ÁDÁM (Kömlőd, 1760. máj. 11. - Nagybajom, 1820. jan. 28): költő, hagyománygyűjtő. 1783-tól élete végéig Somogy ill. Zala megyei községekben gazdálkodott. Intenzív és sokoldalú irodalmi tevékenységet fejtett ki: több kötet versen, két hőskölteményen s egy vígjátékon kívül történeti, nyelvészeti, filozófiai és természettudományi tárgyú műveket, értekezéseket írt, politikai röpiratokat jelentetett meg. Kazinczy Ferenccel éveken át levelezett, de később eltávolodtak egymástól. Csokonait bizalmas barátjává fogadta. A Keszthelyi Helikon mintájára megalapította a főként nőirókból álló "Göcseji Helikon"-t. Németgúnyoló versei miatt 1814-ben eljárást indítottak ellene. A nyugati feminista mozgalmat is megelőzve szót emelt a nők választási és hivatalviselési joga érdekében. 1789-től a szabadkőmüves páholy tagja. Legmaradandóbb munkája Ó és új mintegy ötödfélszáz énekek c. kéziratos gyűjteménye (1813), mely a századforduló népszerű dalanyagának páratlan, nagybecsű tárháza.
	BATSÁNYI JÁNOS (Tapolca, 1763. máj. 9. · Linz, 1845. máj. 1.): a magyar felvilágosodás korának jelentős költője; a nagy francia polgári forradalom eszméinek követője. Kazinczy Ferenccel és Baróti Szabó Dáviddal megalapította első irodalmi folyóiratunkat, a Magyar Museumot (1788-92). Ebben adta ki 1789·ben A franciaországi változásokra c. forradalmi versét. A magyar jakobinus mozgalomban való részvételéért letartóztatták. Megindította a Magyar Minerva sorozatot. 1809-ben részt vett a Bécset megszálló Napóleon kiáltványának magyar szövegezésében. Napóleon bukása után az osztrák rendőrség letartóztatta. A harcos plebejusköltő, a politikai líra első jelentős képviselője hazájától és a magyar irodalmi élettől elszakadva élte le életének jelentős részét.
	FAZEKAS MIHÁLY (Debrecen, 1766. jan. 6. - Debrecen, 1828. febr. 23.): költő, botanikus, a debreceni felvilágosult írói körnek Csokonai mellett legeredetibb tehetsége. Barátság fűzte Csokonai Vitéz Mihályhoz és Földi Jánoshoz. 1804-ben készült el fő műve, hexameteres elbeszélő költeménye, a Ludas Matyi, több mint 40 kiadást ért el. Kazinczy Ferenccel Csokonai sírfelirata körüli vitájuk Árkádia-pör néven ismeretes. Sógorával, Diószegi Sámuellel közösen adták ki Debrecenben, 1807-ben a Magyar Füvész Könyvet, az első magyar nyelvű növényhatározót. 1819-től haláláig szerkesztette az évenként megjelenő Debreceni Magyar Kalendáriumot, amelyben versei mellett irodalmi színvonalú elbeszéléseket s a felvilágosodás eszméit hírdető cikkeket is közölt.
	SZENTJÓBI SZABÓ LÁSZLÓ (Ottomány, 1767. jún. 22. – Kufstein, 1795. okt. 6.): költő, a magyar jakobinus szervezkedés tagja, Batsányi János legjobb barátja. A debreceni ref. kollégiumban tanult. A türelmi rendelet után állami tanítói és tanári állást vállalt Nagyváradon, tanári vizsgája után, 1789-től Nagybányán. Az egyházi reakció térhódításával állása azonban megszűnt, és nagy nehezen a helytartótanács alkalmazásába sikerült kerülnie. II. József halála után Pesten jogot hallgatott, 1794-ben a bihari főispán, Teleki Sámuel magántitkára lett. Martinovicsék mozgalmában való részvétele miatt 1794-ben halálra, majd kufsteini várfogságra ítélték. Fogsága első évében halt meg. Költészetében és fennmaradt prózai műveiben sok vonatkozásban a polgári haladás eszméjének hirdetője. Mint tudatos és gondos stiliszta Kármán József mellett az 1790-es évek m. szépprózai stílusának legnagyobb művésze.
	KISFALUDY Sándor (Sümeg, 1772. szept. 27. - Sümeg, 1844. okt. 18.): költő, 1793-ban kinevezték hadnagynak a bécsi testőrséghez. A megszigorított fegyelem elleni tiltakozása miatt áthelyezték a sorkatonasághoz. Itt kezdett írni. Francia fogságba esett. Háborús és fogságélményeit örökíti meg Napló és francia fogságom c. művében. Szerelme és házasssága történetét Himfy szerelmei címmel két epikus lírai versfüzetben írta meg. Sikere további munkára ösztönözték. 19 regéje közül három Regék a magyar előidőkből címmel jelent meg, 1842-től Kisfaludy Társaság tagja. Zeneszerzéssel is foglalkozott.
	CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY (Debrecen, 1773. nov. 17. - Debrecen, 1805. jan. 28.): a magyar felvilágosodás legnagyobb költője. Már diák korában kapcsolatba került az irodalmi élettel Kazinczy Ferenc és Földi János révén. Legjelentősebb eredeti műve ebben az időszakban a Békaegérharc c. vigeposz és A méla Tempefői c. szatíriai játék. Lillának nevezett szerelme Vajda Julianna. A felvilágosodás (különösen Rousseau) eszméiből táplálkozó, valamint népies és rokokó vonásokat egybeötvöző kivételes nyelv- és formaművészete a 19. sz. irodalmi törekvéseinek előfutárává avatja. Filozófiai és közéleti tárgyú verseit, ugyanúgy mint szerelmi költészetét gondolati és érzelmi gazdagság, kifinomult zeneiség jellemzi, Művészi fejlődésének tetőpontját Lilla és az Ódák c. versgyüjteményeiben érte el. Komédiáiban és a Dorottya c. komikus eposzában éles szatírával mutatja be a nemesség kisszerű, provinciális életformáját.
	BERZSENYI DÁNIEL (Egyházashetye, 1776. máj.7. - Nikla, 1836. febr. 24.): a felvilágosodás és a romantika közötti korszak nagy lírikusa, a klasszikus verselés kiemelkedő mestere. Költészetében a korabeli magyar nemesség legjobbjainak élmény- és érzelmi világa, belső világnézeti küzdelme tükröződik. Lírájának művészi időpontját 1805-07-ben, a napóleoni háborúk idején írt nagy hazafias ódái jelentik. Ezekben a közösséghez szólva figyelmeztet a nemzetet fenyegető veszélyre, és bátor helytállásra hív fel. Kazinczy hatására kezdi magáévá tenni a felvilágosodás eszméit, költői leveleiben az ész és a tudomány hatalmát hirdeti. Nagy erejű szuggesztív költői nyelve és stílusa révén is a magyar romantikus líra legfontosabb előkészítője.